Vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv
Ééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééé
Ggggggggggggggggggggggggggggggggg
Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
Jutalmul kitartásomért, és mert olyan jófej vagyok, és mindent olyan ügyesen csináltam, kaptam magamtól egy NAAAGY gobelinképet, amit kivarrhatok. :) Ráadásul egy kaktuszt is egy szép díszes cserépben, mert tééényleg nagyon jófej vagyok.
Jövő héten még be kell néznem a suliba, leadni ezt-azt, elhozni ezt-azt, beszélni ezzel-azzal, elmenni néhány jóbaráthoz, családdal lenni, Ágika jön és máris vár BIBIONE PINEDAAAAA :)
2008. május 30., péntek
2008. május 27., kedd
3
Hát itt tartunk... 3 nap és vége.
Soso, még a végén Anikónak lesz igaza, és nyári szünet után tényleg hiányozni fog az iskola és a csoportjaim. Ő, Marika és Ilonka mindenképpen és mások is. Minden állomásom hiányzik egy kicsit. Robin és Riona, Ludwigsburg és Svájc, mind jó kis fejezetek voltak a történetben.
Füli nagyon emberigényes. Most a konyhában mesél valamit, a többiek meg kintről kommunikálnak vele. Kicsit kivittem, megmutatni neki a kertet, a füvet, a virágokat és hogy milyen csodálatos virágillat van esténként. Akác és hársillat lebeg egész éjjel, és nagyon kellemes az idő. Nappal most már nehéz kint lenni, délután 5-ig nagyon nehéz és meleg a levegő.
Most még varrni szeretnék egy kicsit, aztán alvás.
Írtam a német iskolának, most még várom a visszajelzésüket. Megvan már a jegyem Velencébe, június 11-én indulok. Onnan busszal kell majd továbbmennem Bibionéba. Ijjj, de közel van már. És már megint eltelt fél év, nagyon gyorsan.
Soso, még a végén Anikónak lesz igaza, és nyári szünet után tényleg hiányozni fog az iskola és a csoportjaim. Ő, Marika és Ilonka mindenképpen és mások is. Minden állomásom hiányzik egy kicsit. Robin és Riona, Ludwigsburg és Svájc, mind jó kis fejezetek voltak a történetben.
Füli nagyon emberigényes. Most a konyhában mesél valamit, a többiek meg kintről kommunikálnak vele. Kicsit kivittem, megmutatni neki a kertet, a füvet, a virágokat és hogy milyen csodálatos virágillat van esténként. Akác és hársillat lebeg egész éjjel, és nagyon kellemes az idő. Nappal most már nehéz kint lenni, délután 5-ig nagyon nehéz és meleg a levegő.
Most még varrni szeretnék egy kicsit, aztán alvás.
Írtam a német iskolának, most még várom a visszajelzésüket. Megvan már a jegyem Velencébe, június 11-én indulok. Onnan busszal kell majd továbbmennem Bibionéba. Ijjj, de közel van már. És már megint eltelt fél év, nagyon gyorsan.
Kép
Kicsit átalakítottam a képet, már megint. Az egészet felosztottam, mint egy patchwork-kép. Úgy gondoltam, hogy ez egy sorozat tagja lesz, melynek többi részét már elkezdtem, de még nem volt időm befejezni. Na, majd a szabadságomon. :)
Ajánlom aklü videóját mindenkinek a http://www.zsibulka.blogspot.com/ lapon, zseniális lett! :)
Olyan közel került most az olasz utam, nem akarok menni, itthon akarok maradni, mint minden utazásom előtt. :) 2 hónappal ezelőtt még olyan jól hangzott és úgy örültem, de most már csak 2 hét és indulok!
2008. május 26., hétfő
Örömteli hírek :) (már csak 4)
Újabb taggal bővült kis családunk, Fülike, a 7hetes sziámi cicus személyében. Fülikét a macskacsalád többi tagja vegyes érzelmekkel fogadta. Szimi tohonyán megszaglászta, erre Fülike lekevert neki egy mancsost. Szimi tudomásul vette, és odébbállt. Kis-Szimi (ugye, milyen fantáziadús nevek? :)) viszont nagyon ellenséges vele, a lányokkal pedig még nem találkozott. Mindenesetre nagyon édes kis kölyök, érdeklődik a számítástechnika iránt, az imént e-mail küldésre kapcsolt billentyűparanccsal, utána az egyik dokumentumomba betett néhány sorközt. Igazi nyomulós, eleven, virgonc macsek, bár most éppen elszundított a térdemen. Hmmm, hmmm, pedig én mindjárt fölállok. Vagy neeem?
2008. május 22., csütörtök
Tekintet
Lecsukom pilláimat, Uram! Ma este szemeim már elvégezték munkájukat, és tekintetem, mely egész nap az emberek kertjében sétálgatott, visszatér lelkembe.
Köszönöm, Uram, szememet, a nagy távolságra kitárt ablakot. Köszönöm tekintetemet, amely úgy viszi lelkemet másokhoz, ahogyan napod adakozó sugara a világosságot és meleget árasztja.
Ezen az éjszakán arra kérlek, hogy holnap a reggeli világosságra nyíló szemeim készségesen szolgálják lelkemet és Istenemet. Add, Uram, hogy szemeim világítsanak, hogy nyílt tekintetem vágyat keltsen a tisztaság után!
Add, hogy tekintetem ne legyen kiábrándult, csalódott, kétségbeesett, de tudjon csodálkozni, lelkesedni, szemlélődni! Add, hogy be tudjam zárni szememet, hogy téged biztosabban megtaláljon, de félelemből soha ne fordítsam el a világtól!
Adj mélyreható tekintetet, hogy felismerhessem jelenlétedet a világban, és add, hogy az emberi nyomorúság elől soha ne zárjam be szemeimet, hogy tekintetem józan és határozott legyen, de tudjon szánakozni, szemem tudjon könnyet ontani!
Add, hogy tekintetem ne piszkolja be, amit érint, ne zavart keltsen, hanem megnyugtasson, ne szomorítson, hanem örömre derítsen, ne csábítson, nehogy foglyul ejtsen, ne hívogasson, magával ragadjon, magunk fölé emeljen!
Tedd, hogy a bűnöst megzavarja tekintetem, mikor felismeri benne a te világosságodat, de ne szemrehányást olvasson ki belőle, hanem biztatást! Add, hogy megrázza a tekintetemmel való találkozás, mert benne Istennel találkozik.
Add, hogy felhívás legyen, trombitaszó, mely mindenkit kicsal háza küszöbére, nem miattam, Uram, de mert te haladsz el arra! Hogy mindez benne legyen a tekintetemben, Uram!
Ma este újra neked adom a lelkem, a testem, a szemem, hogy ha testvéreimre nézek, a te szemed nézzen rájuk, és belőle intés szálljon feléjük. Ámen.
Köszönöm, Uram, szememet, a nagy távolságra kitárt ablakot. Köszönöm tekintetemet, amely úgy viszi lelkemet másokhoz, ahogyan napod adakozó sugara a világosságot és meleget árasztja.
Ezen az éjszakán arra kérlek, hogy holnap a reggeli világosságra nyíló szemeim készségesen szolgálják lelkemet és Istenemet. Add, Uram, hogy szemeim világítsanak, hogy nyílt tekintetem vágyat keltsen a tisztaság után!
Add, hogy tekintetem ne legyen kiábrándult, csalódott, kétségbeesett, de tudjon csodálkozni, lelkesedni, szemlélődni! Add, hogy be tudjam zárni szememet, hogy téged biztosabban megtaláljon, de félelemből soha ne fordítsam el a világtól!
Adj mélyreható tekintetet, hogy felismerhessem jelenlétedet a világban, és add, hogy az emberi nyomorúság elől soha ne zárjam be szemeimet, hogy tekintetem józan és határozott legyen, de tudjon szánakozni, szemem tudjon könnyet ontani!
Add, hogy tekintetem ne piszkolja be, amit érint, ne zavart keltsen, hanem megnyugtasson, ne szomorítson, hanem örömre derítsen, ne csábítson, nehogy foglyul ejtsen, ne hívogasson, magával ragadjon, magunk fölé emeljen!
Tedd, hogy a bűnöst megzavarja tekintetem, mikor felismeri benne a te világosságodat, de ne szemrehányást olvasson ki belőle, hanem biztatást! Add, hogy megrázza a tekintetemmel való találkozás, mert benne Istennel találkozik.
Add, hogy felhívás legyen, trombitaszó, mely mindenkit kicsal háza küszöbére, nem miattam, Uram, de mert te haladsz el arra! Hogy mindez benne legyen a tekintetemben, Uram!
Ma este újra neked adom a lelkem, a testem, a szemem, hogy ha testvéreimre nézek, a te szemed nézzen rájuk, és belőle intés szálljon feléjük. Ámen.
A tűz
Hat ember egyszer egy kihalt szigeten a fagyos éjszakában elindult fát keresni. Mindegyikőjük kezében egy kis fadarabbal érkezett vissza a találkozóhelyre. Az Északi-tenger ködébe vesző kis szigetecskén nem is lehetett volna több fát találni.
A kis tűz, amelyet korábban gyújtottak, tüzelőanyag híján épp elhamvadni készült. A hideg egyre elviselhetetlenebbé vált. Az egyik asszony a fellobbanó láng fényénél észrevette, hogy a társaság egyik tagja egy sötét bőrű bevándorló. Szorosabban kezdte markolni a fadarabját. Pont az övét tegye a tűzre, hogy az egy naplopót melegítsen, aki csak azért jött, hogy munkát és kenyeret raboljon?!
Az asszony mellett ülő ember észrevett valakit, aki nem az ő pártjába tartozott. Soha nem fogja egy politikai ellenfelére pazarolni a darab fáját.
A harmadik ember nagyon kopott ruhában volt és még jobban beburkolózott piszkos kabátjába. A mellette ülő bizonyára gazdag. A nehezen talált gallyacskát miért kellene egy gazdag henyélő miatt a tűzre dobnia?
A gazdag a vagyonára gondolt, a két villájára, a négy autójára, a hatalmas bankszámlájára. Mobiltelefonja már lemerült, mindenáron meg kellett tartania a fadarabját, nehogy ezekre a tehetetlen ostobákra pazarolja.
A bevándorló sötét arcán a pislákoló tűz halvány fényében a bosszú fintora látszott. Szorosan szorította a maga darab fáját. Jól tudta, hogy ezek a fehérek nem becsülik semmire. A fát nem akarta rátenni a tűzre. Eljött a bosszú ideje.
A csoport utolsó tagja egy fukar, gyanakvó alak volt. Csak akkor csinált valamit, ha haszna származott a dologból. "Annak adj, aki neked is ad!" Ez volt a kedvenc jelszava.
- Sokba kerül nekik ez a darab fa - gondolta.
Így találták őket, holtan. Megfagyott ujjakkal még mindig a fadarabjaikat szorongatták.
Nem a fagy miatt haltak meg, hanem a bennük lévő hideg miatt.
Talán a te családodban, a te közösségedben, előtted is van egy tűz, amelyik már alig pislákol. Biztosan neked is van egy darab fa a kezedben. Mit csinálsz vele?
A kis tűz, amelyet korábban gyújtottak, tüzelőanyag híján épp elhamvadni készült. A hideg egyre elviselhetetlenebbé vált. Az egyik asszony a fellobbanó láng fényénél észrevette, hogy a társaság egyik tagja egy sötét bőrű bevándorló. Szorosabban kezdte markolni a fadarabját. Pont az övét tegye a tűzre, hogy az egy naplopót melegítsen, aki csak azért jött, hogy munkát és kenyeret raboljon?!
Az asszony mellett ülő ember észrevett valakit, aki nem az ő pártjába tartozott. Soha nem fogja egy politikai ellenfelére pazarolni a darab fáját.
A harmadik ember nagyon kopott ruhában volt és még jobban beburkolózott piszkos kabátjába. A mellette ülő bizonyára gazdag. A nehezen talált gallyacskát miért kellene egy gazdag henyélő miatt a tűzre dobnia?
A gazdag a vagyonára gondolt, a két villájára, a négy autójára, a hatalmas bankszámlájára. Mobiltelefonja már lemerült, mindenáron meg kellett tartania a fadarabját, nehogy ezekre a tehetetlen ostobákra pazarolja.
A bevándorló sötét arcán a pislákoló tűz halvány fényében a bosszú fintora látszott. Szorosan szorította a maga darab fáját. Jól tudta, hogy ezek a fehérek nem becsülik semmire. A fát nem akarta rátenni a tűzre. Eljött a bosszú ideje.
A csoport utolsó tagja egy fukar, gyanakvó alak volt. Csak akkor csinált valamit, ha haszna származott a dologból. "Annak adj, aki neked is ad!" Ez volt a kedvenc jelszava.
- Sokba kerül nekik ez a darab fa - gondolta.
Így találták őket, holtan. Megfagyott ujjakkal még mindig a fadarabjaikat szorongatták.
Nem a fagy miatt haltak meg, hanem a bennük lévő hideg miatt.
Talán a te családodban, a te közösségedben, előtted is van egy tűz, amelyik már alig pislákol. Biztosan neked is van egy darab fa a kezedben. Mit csinálsz vele?
Isten lábnyoma
Tudós kutató utazott a Szahara sivatagban. Arab vezetője sokszor imádkozott Istenhez. A tudós megkérdezte:
-Mit csinálsz ilyenkor?
- Imádkozom- válaszolta az arab.
- Kihez?
- Istenhez.
- Láttad már Istent? – kérdezte mosolyogva a tudós.
- Nem! – felelte az arab vezető.
- Talán megtapintottad már?
- Nem!
- Hogyan lehet valakihez imádkozni, akit az ember sohasem látott, sohasem érintett?
Az arab nem felelt, hallgatott, majd lepihentek. A következő nap már hajnalban talpon voltak.
- Teve járt erre! – szólt a tudós.
A karaván vezető szeme erre felcsillant:
- Láttad a tevét? – kérdezte?
- Nem!
- Megtapintottad talán?
- Különös ember vagy te! Beszélsz a tevéről, amit se nem láttál, se meg nem tapintottál! – mondta az arab.
- Óh! Hát a teve nyomát meg lehet látni a homokban! – érvelt a tudós.
Keleten ekkor emelkedett a látóhatár fölé a nap. Az arab odamutatott.
- Látod-e ott a teremtő lábnyomát? Ebből tudhatod meg, hogy van Isten! Magát a Teremtőt nem láthatjuk, nem is érinthetjük, lábnyomait azonban láthatjuk mindenütt. Ha valaki nem látja, akkor őbenne van a hiba.
„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten.” (Zsoltárok 53:2, Ézsaiás 10:12-13.)
-Mit csinálsz ilyenkor?
- Imádkozom- válaszolta az arab.
- Kihez?
- Istenhez.
- Láttad már Istent? – kérdezte mosolyogva a tudós.
- Nem! – felelte az arab vezető.
- Talán megtapintottad már?
- Nem!
- Hogyan lehet valakihez imádkozni, akit az ember sohasem látott, sohasem érintett?
Az arab nem felelt, hallgatott, majd lepihentek. A következő nap már hajnalban talpon voltak.
- Teve járt erre! – szólt a tudós.
A karaván vezető szeme erre felcsillant:
- Láttad a tevét? – kérdezte?
- Nem!
- Megtapintottad talán?
- Különös ember vagy te! Beszélsz a tevéről, amit se nem láttál, se meg nem tapintottál! – mondta az arab.
- Óh! Hát a teve nyomát meg lehet látni a homokban! – érvelt a tudós.
Keleten ekkor emelkedett a látóhatár fölé a nap. Az arab odamutatott.
- Látod-e ott a teremtő lábnyomát? Ebből tudhatod meg, hogy van Isten! Magát a Teremtőt nem láthatjuk, nem is érinthetjük, lábnyomait azonban láthatjuk mindenütt. Ha valaki nem látja, akkor őbenne van a hiba.
„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten.” (Zsoltárok 53:2, Ézsaiás 10:12-13.)
Talán 7
Borzalmas napom volt ma!
Nem bírom ezt tovább. Nem tehetem közzé, amit gondolok, s amilyen érzések bennem kavarognak, mert valószínűleg törlésre kerülne. A mai nap nagyon durva volt, nagyon istentelen, nagyon agresszív és rosszindulatú. Hogy lehet ennyi gonoszság valakiben? Ma elszakadt bennem is valami. Valahogy elég volt, ez nem az én világom, nincs összhangban velem.
Nem bírom ezt tovább. Nem tehetem közzé, amit gondolok, s amilyen érzések bennem kavarognak, mert valószínűleg törlésre kerülne. A mai nap nagyon durva volt, nagyon istentelen, nagyon agresszív és rosszindulatú. Hogy lehet ennyi gonoszság valakiben? Ma elszakadt bennem is valami. Valahogy elég volt, ez nem az én világom, nincs összhangban velem.
2008. május 21., szerda
8 ?
1. Szemészet. Pupillatágításon voltam, nagyon izgalmas volt a délelőtt, 3 órán keresztül csak homályosan láttam és úgy néztem ki, mint egy földönkívüli a nagy, fekete szemeimmel :). Az egyik kolléganőm mondta, hogy ő is ilyet szeretne. :) A doki megnézte a szemfenekemet és mindent rendben talált, hála, most egy ideig nem kell aggódnom emiatt. A vizsgálat elég félelmetes volt. Valami zselével bekent lencsét rakott a szememre és vakító fénynél beletükrözött. Előre figyelmeztettem, hogy hisztis vagyok és lehet, hogy sikítozva ki fogok rohanni a szobából. Erre nem került sor, egész jól türtőztettem magamat. Ami a legjobb, hogy a szakadások a retinámon tökéletesen begyógyultak. :)
2. Ügyintézés. Ez uncsi. Okmányiroda, stb.
3. Napi. Ma sem telt el a nap veszekedés nélkül. MIÉRT??? Holnap még több türelemmel kell viseltetnem és még több jóindulattal és megértéssel. Ma sem volt igazam, így visszagondolva. Égek.
4. Diák. Soso, fáradtan, tág pupillákkal, napszemüvegben végighúztam, jó volt hazamenni. Olyan nyugodt este volt.
5. Itthon. Fel van adva a lecke. Újabb ajánlat futott be egy keresztyén iskolából, ahova 1 évvel ezelőtt jelentkeztem, de teltház volt. Most lenne üresedés, nekem meg itt van a döntés. Alszom rá egyet, imádkozom az ügyben, majd meglátjuk.
2. Ügyintézés. Ez uncsi. Okmányiroda, stb.
3. Napi. Ma sem telt el a nap veszekedés nélkül. MIÉRT??? Holnap még több türelemmel kell viseltetnem és még több jóindulattal és megértéssel. Ma sem volt igazam, így visszagondolva. Égek.
4. Diák. Soso, fáradtan, tág pupillákkal, napszemüvegben végighúztam, jó volt hazamenni. Olyan nyugodt este volt.
5. Itthon. Fel van adva a lecke. Újabb ajánlat futott be egy keresztyén iskolából, ahova 1 évvel ezelőtt jelentkeztem, de teltház volt. Most lenne üresedés, nekem meg itt van a döntés. Alszom rá egyet, imádkozom az ügyben, majd meglátjuk.
2008. május 20., kedd
9 vagy mégsem? :(
Ich biiin müüüde.
A mai nap úúúgy lefárasztott.
1. Korán bent voltam a városban. Elmentünk a vezetős papírokért :) (merthogy van jogsim)
2. Napközi: ma bekeményítettem és nagyon összevesztem egy kissráccal, még hűtést is kapott egy kolléganőmtől. Nem áll jól nekem az idegesség (mondhatni nevetséges, amikor alig nőttem magasabbra a gyerekeimnél)
3. A szabadságom körül kérdések vetődtek fel. Ajj. Beszélni kell erről, mert szeptembertől is számítanának rám.
4. A diákban jó volt ma, ilyenkorra viszont már csökkentett üzemmódban vagyok és kevesebb energia áll rendelkezésemre.
5. Az utóbbi időben valahogy rámtelepedett 5 fölösleges kiló, amiktől mielőbb meg kell szabadulnom.
Röviden ennyi.
Végre leszakadt az a felhő, ami már reggel óta a környék fölött gomolygott.
A mai nap úúúgy lefárasztott.
1. Korán bent voltam a városban. Elmentünk a vezetős papírokért :) (merthogy van jogsim)
2. Napközi: ma bekeményítettem és nagyon összevesztem egy kissráccal, még hűtést is kapott egy kolléganőmtől. Nem áll jól nekem az idegesség (mondhatni nevetséges, amikor alig nőttem magasabbra a gyerekeimnél)
3. A szabadságom körül kérdések vetődtek fel. Ajj. Beszélni kell erről, mert szeptembertől is számítanának rám.
4. A diákban jó volt ma, ilyenkorra viszont már csökkentett üzemmódban vagyok és kevesebb energia áll rendelkezésemre.
5. Az utóbbi időben valahogy rámtelepedett 5 fölösleges kiló, amiktől mielőbb meg kell szabadulnom.
Röviden ennyi.
Végre leszakadt az a felhő, ami már reggel óta a környék fölött gomolygott.
2008. május 19., hétfő
W. Busch: Helyes életmód
Minél idősebb leszek, annál jobban foglalkoztat egy teljesen egyszerű és természetes tény: hogy az embernek csak egy élete van. Csupán egyetlenegy! Ha vásárolunk egy porcelánkészletet, és két tányér eltörik belőle, még mindig marad tíz. Életünk azonban nincs több, csak egy.
Valótlan az az elmélet, hogy ismét visszatérünk és másik életet kezdhetünk. Az embernek csakis egy életlehetősége van, ami – hogy modern képet használjak – egyirányú utcához hasonlít. Mikor valamelyik napomat elrontom, szeretném – sokszor – életem kocsiját visszahelyezni az útszakasz elejére, és újra végighaladni rajta – de ez nem lehetséges. Az a nap, amit elrontottam, örökre elrontott marad. Az élet folytatódik az egyirányú utca vonalán. Ezt megértve nyugtalanítani kezd a kérdés: milyen hát a helyes életmód? Ha ma kiragasztanánk egy plakátot ezzel a kérdéssel: „Hogyan éljünk helyesen?”, bizonyára mindenki az egészséges táplálkozásra gondolna, a diétára, a különböző müzlifajtákra. Talán eszébe nem jutna senkinek, hogy a helyes életmód többet jelent az egészséges táplálkozásnál. Pedig a kérdés megértése és a jó válasz hallatlanul fontos, hiszen életünk egyirányú utcája egyenesen Isten ítélőszékéhez vezet. Feltehetően világos előttünk, talán szót sem kellene ejtenünk róla, hogy nem a szórakozási lehetőségek kihasználása miatt vagyunk a világon. De nem is csupán azért, hogy dolgozzunk.
„Egész élete csak munka volt…” Nos, ez a megállapítás – ahogy mondani szoktam – inkább egy ló gyászjelentésére illik, nem az emberhez méltó!
És nem az a dolgunk itt a földön, hogy ragyogó állásunk következtében nagy halom pénzt keressünk. Kívánnám, hogy milliomos légy, de nem ez az élet értelme.
Maradjunk amellett, hogy a kérdés: „Milyen a helyes életmód?” végtelenül fontos, mivel csak egyetlen életünk van.
Témánkkal kapcsolatban találtam egy szót a Szentírásban, ami a hétköznapi beszédben tulajdonképpen nem használatos, illetve félreérthetően alkalmazzák. A szó kétségtelenül bibliai, tehát „kánaáni nyelven” fogalmaz, emellett nincs benne semmi rossz, hanem kimondhatatlanul nagyszerű.
Ez a szó: áldás. Isten így szól Ábrahámhoz: „Megáldalak és áldás leszel!”
Ilyen az igazi élet! Ez a szó megadja az irányt, melynek nyomán elindulva keresnünk kell, ha a helyes életmódot ismerni akarjuk.
Előttünk ismét egy év, mely 365 nap múlva véget ér, és soha elölről nem kezdhetjük. Kérdezzük meg az Úrtól és magunktól: hogyan lehetek áldás ebben az esztendőben?
Valótlan az az elmélet, hogy ismét visszatérünk és másik életet kezdhetünk. Az embernek csakis egy életlehetősége van, ami – hogy modern képet használjak – egyirányú utcához hasonlít. Mikor valamelyik napomat elrontom, szeretném – sokszor – életem kocsiját visszahelyezni az útszakasz elejére, és újra végighaladni rajta – de ez nem lehetséges. Az a nap, amit elrontottam, örökre elrontott marad. Az élet folytatódik az egyirányú utca vonalán. Ezt megértve nyugtalanítani kezd a kérdés: milyen hát a helyes életmód? Ha ma kiragasztanánk egy plakátot ezzel a kérdéssel: „Hogyan éljünk helyesen?”, bizonyára mindenki az egészséges táplálkozásra gondolna, a diétára, a különböző müzlifajtákra. Talán eszébe nem jutna senkinek, hogy a helyes életmód többet jelent az egészséges táplálkozásnál. Pedig a kérdés megértése és a jó válasz hallatlanul fontos, hiszen életünk egyirányú utcája egyenesen Isten ítélőszékéhez vezet. Feltehetően világos előttünk, talán szót sem kellene ejtenünk róla, hogy nem a szórakozási lehetőségek kihasználása miatt vagyunk a világon. De nem is csupán azért, hogy dolgozzunk.
„Egész élete csak munka volt…” Nos, ez a megállapítás – ahogy mondani szoktam – inkább egy ló gyászjelentésére illik, nem az emberhez méltó!
És nem az a dolgunk itt a földön, hogy ragyogó állásunk következtében nagy halom pénzt keressünk. Kívánnám, hogy milliomos légy, de nem ez az élet értelme.
Maradjunk amellett, hogy a kérdés: „Milyen a helyes életmód?” végtelenül fontos, mivel csak egyetlen életünk van.
Témánkkal kapcsolatban találtam egy szót a Szentírásban, ami a hétköznapi beszédben tulajdonképpen nem használatos, illetve félreérthetően alkalmazzák. A szó kétségtelenül bibliai, tehát „kánaáni nyelven” fogalmaz, emellett nincs benne semmi rossz, hanem kimondhatatlanul nagyszerű.
Ez a szó: áldás. Isten így szól Ábrahámhoz: „Megáldalak és áldás leszel!”
Ilyen az igazi élet! Ez a szó megadja az irányt, melynek nyomán elindulva keresnünk kell, ha a helyes életmódot ismerni akarjuk.
Előttünk ismét egy év, mely 365 nap múlva véget ér, és soha elölről nem kezdhetjük. Kérdezzük meg az Úrtól és magunktól: hogyan lehetek áldás ebben az esztendőben?
Wilhelm Busch: Elfelejtett név
A „Levelek a pokolból” című könyvben valaki leírja elképzelését (persze ez nem más, mint emberi elképzelés) a kárhozat helyéről.
Vándor halad át végtelen, sivár pusztaságon. Mindenfelé embereket lát üldögélni. Gyötrődő arcuk teljes tanácstalanságról tanúskodik. Mintha minden erejüket összeszedve töprengenének valamin.
- Min gondolkodtok? – kérdi a vándor
- Egy néven.
- Miféle néven?
- Éppen ezt nem tudjuk. Pontosan emiatt vagyunk boldogtalanok!
- Hogyhogy? Gondolkodtok egy néven, s azt sem tudjátok, kién? Ezt nem értem.
- ó – mondják az elkárhozottak -, csak annyit tudunk egész homályosan, hogy van egy erős, egy csodálatos, dicsőséges név. Ha kimondanánk, megmenekülnénk innen a pokolból. Életünk idején hallottuk ezt a nevet, de nem törődtünk vele. Most pedig képtelenek vagyunk rájönni. Nem tudnád ezt a nevet megmondani nekünk?
A szerencsétlenek a vándorba kapaszkodnak, könyörögnek, esdekelnek, a nevet szeretnék hallani. A vándor megmondja nekik az egyetlen hatalmas, dicsőséges nevet: „JÉZUS” De bármilyen világosan beszél, úgy tűnik, mintha az elkárhozottak nem értenék. A vándor végül oly hangosan kiabál, mint az orkán üvöltése. Kiereszti hangját mind a négy égtáj felé, érzi, hogy szava, mint mennydörgés hatol a kérdezők fülébe – de azok semmit nem értenek. Nincs érzékük többé az egyedül üdvözítő NÉV meghallására.
Eddig szól a könyvbeli jelenet. Számunkra, akik élünk, még nem késő. Jézus nevéről ma még írnak, beszélnek, prédikálnak, bizonyságot tesznek; olvashatjuk, hallhatjuk, megérthetjük. Mit teszünk vele? Kínos, zavaros, nem kívánatos nekünk? Hallgassunk idejében Isten hangjára, és gondoljuk meg, hogy Jézus Krisztus befogadásának alkalma elmehet mellettünk. Ma van az üdvösség napja! Ragadjuk meg, fogadjuk be életünkbe a Megváltót, hogy a csodálatos, megmentő NÉV ott legyen szívünkben most – és mindörökre!
Vándor halad át végtelen, sivár pusztaságon. Mindenfelé embereket lát üldögélni. Gyötrődő arcuk teljes tanácstalanságról tanúskodik. Mintha minden erejüket összeszedve töprengenének valamin.
- Min gondolkodtok? – kérdi a vándor
- Egy néven.
- Miféle néven?
- Éppen ezt nem tudjuk. Pontosan emiatt vagyunk boldogtalanok!
- Hogyhogy? Gondolkodtok egy néven, s azt sem tudjátok, kién? Ezt nem értem.
- ó – mondják az elkárhozottak -, csak annyit tudunk egész homályosan, hogy van egy erős, egy csodálatos, dicsőséges név. Ha kimondanánk, megmenekülnénk innen a pokolból. Életünk idején hallottuk ezt a nevet, de nem törődtünk vele. Most pedig képtelenek vagyunk rájönni. Nem tudnád ezt a nevet megmondani nekünk?
A szerencsétlenek a vándorba kapaszkodnak, könyörögnek, esdekelnek, a nevet szeretnék hallani. A vándor megmondja nekik az egyetlen hatalmas, dicsőséges nevet: „JÉZUS” De bármilyen világosan beszél, úgy tűnik, mintha az elkárhozottak nem értenék. A vándor végül oly hangosan kiabál, mint az orkán üvöltése. Kiereszti hangját mind a négy égtáj felé, érzi, hogy szava, mint mennydörgés hatol a kérdezők fülébe – de azok semmit nem értenek. Nincs érzékük többé az egyedül üdvözítő NÉV meghallására.
Eddig szól a könyvbeli jelenet. Számunkra, akik élünk, még nem késő. Jézus nevéről ma még írnak, beszélnek, prédikálnak, bizonyságot tesznek; olvashatjuk, hallhatjuk, megérthetjük. Mit teszünk vele? Kínos, zavaros, nem kívánatos nekünk? Hallgassunk idejében Isten hangjára, és gondoljuk meg, hogy Jézus Krisztus befogadásának alkalma elmehet mellettünk. Ma van az üdvösség napja! Ragadjuk meg, fogadjuk be életünkbe a Megváltót, hogy a csodálatos, megmentő NÉV ott legyen szívünkben most – és mindörökre!
aklünek üzenet
nagyon szépek a képek, a beszámolód pedig olyan, mintha én is ott lehetnék :) nagyon örülök, hogy ilyen szép környéken vagytok! :)
10
Elkezdődött az IGAZI visszaszámlálás! Most, hogy ilyen közel van az utazás, elkezdtem "félni". 11-én indulás. Most nagyon JÓ itthon. Az éneklés, a rajzolás, a barátaim,... és megint útnak indulok, soso.
Hiányoztak a gyerekek! Ma megint velük, és bárhogy küzdöttem ez ellen a gondolat ellen: :)nagyon hiányoztak. Megkedveltem mindegyiket.
Már három napja van jogsim :) :)
Olvasok egy jó könyvet. Letehetetlen, most kezdem 1 héten belül másodjára. Wilhelm Busch írta, a címe: Variációk egy témára. Nagyon megfogott.
Keresek belőle egy részletet:
Lelkészi pályafutásomnak ez az egyik legszebb tapasztalata. Teljesen fiatalon kerültem egy bányászkerületbe. Borzalmas helyzet volt ott, egyszerűen borzalmas. Az emberek mind ateisták voltak. Lassan azonban összegyűlt a férfiaknak egy kis köre, akik hitre jutottak. Csupa fiatal fickó 20 és 30 között. Isten gyűjtötte őket a kereszt zászlaja alá, úgy jutottak hitre. S egy napon így szóltak a férfiaim:"Te, Busch - valamennyien tegeztük egymást - , itt meg itt lakik valaki, aki szerencsétlenül járt a tárnában. Egy kő a hátgerincére esett, és deréktól lefelé megbénult." Ehhez gyakran egy kis ütés is elég. "Rigónak hívják, s a fiú nagyon kétségbeesett. Bénán engedték ki a kórházból. Menj már el hozzá!"
Elindultam tehát, hogy Rigót meglátogassam. Vidám név, nem? Azóta a Mennyben van, úgyhogy bátran beszélhetek róla. Ahogy belépek a szobába, ott elszabadul a Pokol. A beteg tolószékben ül, körülötte a cimborái kártyával a kezükben, és káromkodás, ordítozás, pálinka! Amint észrevesznek, egy pillanatra csend lesz. Aztán valamelyik felkiált:"A fekete varjú!" Majd rákezdte a szerencsétlenül járt, nagy, erős ember, még most is magam előtt látom."Te átkozott pap! Hol volt az Istened, amikor a kő a hátamra esett? Ha van Isten - hogy engedhetett meg ilyet? Mért nyomorított meg így?"Olyan lesújtó volt, hogy egy szót sem tudtam szólni. Néha világosan megmutatkozik, hogy a Pokol már itt kezdődik a Földön. A Pokol az Isten nélküli világ, tele kétségbeeséssel.
Könnyek folytak végig az arcomon, amikor ismét kiléptem, és másnap így szóltam a barátaimhoz: "Gyerekek, ott nem lehet csinálni semmit. Olyan ellenséges légkör vágott mellbe, hogy semmit nem tehettem ellene!" Az én cimboráimnak azonban meg volt a maguk nyers, de szívélyes természete. Volt egy pici termünk, ahol a bibliaóráimat tartottam.
Amikor következő hétfőn bemegyek a bibliaórára - a terem dugig tele - , hát ott áll a tolószék Rigóval együtt közvetlenül az orrom előtt. A cimboráim egyszerűen elhozták. Azt sem tudom, megkérdezték-e. S most ott ült Rigó előttem olyan arccal, mintha fel akarna falni.Azon az estén pedig ez volt az üzenet: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16) - nem úgy, hogy a nehéztől megóv, nem úgy, hogy nem engedi megenni bűneink gyümölcsét, hanem
"hogy az Ő egyszülött Fiát adta".
Ha fényt kerestek a sötétben, menjetek Jézushoz, az Isten Fiához. Ott függ értünk a kereszten. A bűnöst Isten gyermekévé teszi, megbékéltet Istennel, megvált a világtól, az Ördögtől, a Pokoltól. "Ha bűneitek vérpirosak" - itt a bocsánat! Jézusnál van bűnbocsánat a legnagyobb bűnösnek is. Ő feltámadt a halálból, Ő él, s most itt van közöttünk, a mi koszos kis termünkben."
Rigó hétfőről hétfőre ott ült előttem nyomorúságos tolószékében. Bámulatos volt látni, hogyan változott az arca alkalomról alkalomra, hogyan lett lassan a gyűlöletet sugárzóból figyelő arc, s egy napon békével teljes ábrázat. Hosszú történet, miképp ment egy barátjával - nem velem - Jézus keresztje alá, imádkozott vele, letette bűnvallásban bűneit, és elhitte: Jézus elfogadott!
Nem sokkal azelőtt, hogy Essen nyugati kerületéből elköltözött (kapott valahol egy kis lakást, és nemsokára az Örökkévalóságba távozott), még egyszer meglátogattam. Nekem felejthetetlen ez a találkozás. Rigó kinn ült tolószékében a napsütéses utcán. Háza mellett, ahol lakott, volt egy kis lépcső, arra letelepedve, megkérdeztem őt:"Rigó, hogy vagy?"
"Ó - felelte - , csodálatosan! Tudod, mióta Jézus a családunkba költözött, minden nap...minden nap - keresgélte a szavakat - ...minden nap olyan, mint egy nappal karácsony előtt! Mióta megbékéltem Istennel, az egész világ nevet körülöttem! Ilyen szép hasonlatot mondott: "...még az utcakövek is nevetnek rám! Tudod - folytatta, érzem, hogy már nem sokáig élek. A halál itt ül a nyakamban.
De ha megérkezem az Örökkévalóságba, látni fogom Istent. Akkor leborulok a trónja előtt, imádom Őt, és így fogok szólni: "Köszönöm Neked, hogy eltörted a hátgerincemet!" "Rigó - mondtam neki - , megőrültél? Hogy mondhatsz ilyet!"Azt felelte: "Nem bolondultam meg, teljesen józan vagyok. Kedvesem, Isten engem oly gyakran hívott, de én nem hallottam meg. Futottam volna tovább Isten nélkül egészen a Pokolig. Ő pedig közbelépett, és megbénított. Így találtam meg Jézust és Isten szeretetét, bűneim bocsánatát és a megbékélést. Balesetem nélkül egyenesen a Pokolba mentem volna!" Aztán jött egy olyan mondat, amit soha nem fogok elfelejteni. "Busch - mondta - , inkább bénán a Mennybe vánszorogni, mint két egészséges lábbal a Pokolba ugrani." Megrendültem. Ott ültem mellette a lármás utcán, és csak annyit mondtam: "Rigó, Rigó, Isten téged az iskolájába vett, és te jól tanultál." Amíg valaki csupán azt kérdezgeti: "Isten hogy engedhetett ilyet?", addig még semmit nem tanult. "Rigó, te megtanultad Isten iskolájában, mire kellett neked a szenvedés. Odavonzott a Fiúhoz."
Hiányoztak a gyerekek! Ma megint velük, és bárhogy küzdöttem ez ellen a gondolat ellen: :)nagyon hiányoztak. Megkedveltem mindegyiket.
Már három napja van jogsim :) :)
Olvasok egy jó könyvet. Letehetetlen, most kezdem 1 héten belül másodjára. Wilhelm Busch írta, a címe: Variációk egy témára. Nagyon megfogott.
Keresek belőle egy részletet:
Lelkészi pályafutásomnak ez az egyik legszebb tapasztalata. Teljesen fiatalon kerültem egy bányászkerületbe. Borzalmas helyzet volt ott, egyszerűen borzalmas. Az emberek mind ateisták voltak. Lassan azonban összegyűlt a férfiaknak egy kis köre, akik hitre jutottak. Csupa fiatal fickó 20 és 30 között. Isten gyűjtötte őket a kereszt zászlaja alá, úgy jutottak hitre. S egy napon így szóltak a férfiaim:"Te, Busch - valamennyien tegeztük egymást - , itt meg itt lakik valaki, aki szerencsétlenül járt a tárnában. Egy kő a hátgerincére esett, és deréktól lefelé megbénult." Ehhez gyakran egy kis ütés is elég. "Rigónak hívják, s a fiú nagyon kétségbeesett. Bénán engedték ki a kórházból. Menj már el hozzá!"
Elindultam tehát, hogy Rigót meglátogassam. Vidám név, nem? Azóta a Mennyben van, úgyhogy bátran beszélhetek róla. Ahogy belépek a szobába, ott elszabadul a Pokol. A beteg tolószékben ül, körülötte a cimborái kártyával a kezükben, és káromkodás, ordítozás, pálinka! Amint észrevesznek, egy pillanatra csend lesz. Aztán valamelyik felkiált:"A fekete varjú!" Majd rákezdte a szerencsétlenül járt, nagy, erős ember, még most is magam előtt látom."Te átkozott pap! Hol volt az Istened, amikor a kő a hátamra esett? Ha van Isten - hogy engedhetett meg ilyet? Mért nyomorított meg így?"Olyan lesújtó volt, hogy egy szót sem tudtam szólni. Néha világosan megmutatkozik, hogy a Pokol már itt kezdődik a Földön. A Pokol az Isten nélküli világ, tele kétségbeeséssel.
Könnyek folytak végig az arcomon, amikor ismét kiléptem, és másnap így szóltam a barátaimhoz: "Gyerekek, ott nem lehet csinálni semmit. Olyan ellenséges légkör vágott mellbe, hogy semmit nem tehettem ellene!" Az én cimboráimnak azonban meg volt a maguk nyers, de szívélyes természete. Volt egy pici termünk, ahol a bibliaóráimat tartottam.
Amikor következő hétfőn bemegyek a bibliaórára - a terem dugig tele - , hát ott áll a tolószék Rigóval együtt közvetlenül az orrom előtt. A cimboráim egyszerűen elhozták. Azt sem tudom, megkérdezték-e. S most ott ült Rigó előttem olyan arccal, mintha fel akarna falni.Azon az estén pedig ez volt az üzenet: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16) - nem úgy, hogy a nehéztől megóv, nem úgy, hogy nem engedi megenni bűneink gyümölcsét, hanem
"hogy az Ő egyszülött Fiát adta".
Ha fényt kerestek a sötétben, menjetek Jézushoz, az Isten Fiához. Ott függ értünk a kereszten. A bűnöst Isten gyermekévé teszi, megbékéltet Istennel, megvált a világtól, az Ördögtől, a Pokoltól. "Ha bűneitek vérpirosak" - itt a bocsánat! Jézusnál van bűnbocsánat a legnagyobb bűnösnek is. Ő feltámadt a halálból, Ő él, s most itt van közöttünk, a mi koszos kis termünkben."
Rigó hétfőről hétfőre ott ült előttem nyomorúságos tolószékében. Bámulatos volt látni, hogyan változott az arca alkalomról alkalomra, hogyan lett lassan a gyűlöletet sugárzóból figyelő arc, s egy napon békével teljes ábrázat. Hosszú történet, miképp ment egy barátjával - nem velem - Jézus keresztje alá, imádkozott vele, letette bűnvallásban bűneit, és elhitte: Jézus elfogadott!
Nem sokkal azelőtt, hogy Essen nyugati kerületéből elköltözött (kapott valahol egy kis lakást, és nemsokára az Örökkévalóságba távozott), még egyszer meglátogattam. Nekem felejthetetlen ez a találkozás. Rigó kinn ült tolószékében a napsütéses utcán. Háza mellett, ahol lakott, volt egy kis lépcső, arra letelepedve, megkérdeztem őt:"Rigó, hogy vagy?"
"Ó - felelte - , csodálatosan! Tudod, mióta Jézus a családunkba költözött, minden nap...minden nap - keresgélte a szavakat - ...minden nap olyan, mint egy nappal karácsony előtt! Mióta megbékéltem Istennel, az egész világ nevet körülöttem! Ilyen szép hasonlatot mondott: "...még az utcakövek is nevetnek rám! Tudod - folytatta, érzem, hogy már nem sokáig élek. A halál itt ül a nyakamban.
De ha megérkezem az Örökkévalóságba, látni fogom Istent. Akkor leborulok a trónja előtt, imádom Őt, és így fogok szólni: "Köszönöm Neked, hogy eltörted a hátgerincemet!" "Rigó - mondtam neki - , megőrültél? Hogy mondhatsz ilyet!"Azt felelte: "Nem bolondultam meg, teljesen józan vagyok. Kedvesem, Isten engem oly gyakran hívott, de én nem hallottam meg. Futottam volna tovább Isten nélkül egészen a Pokolig. Ő pedig közbelépett, és megbénított. Így találtam meg Jézust és Isten szeretetét, bűneim bocsánatát és a megbékélést. Balesetem nélkül egyenesen a Pokolba mentem volna!" Aztán jött egy olyan mondat, amit soha nem fogok elfelejteni. "Busch - mondta - , inkább bénán a Mennybe vánszorogni, mint két egészséges lábbal a Pokolba ugrani." Megrendültem. Ott ültem mellette a lármás utcán, és csak annyit mondtam: "Rigó, Rigó, Isten téged az iskolájába vett, és te jól tanultál." Amíg valaki csupán azt kérdezgeti: "Isten hogy engedhetett ilyet?", addig még semmit nem tanult. "Rigó, te megtanultad Isten iskolájában, mire kellett neked a szenvedés. Odavonzott a Fiúhoz."
2008. május 18., vasárnap
Tóalmás
Tóalmáson voltunk tegnap, konferencián, itt: www.eletszava.org
Az utazás nagyon fárasztó volt és hosszú, a konferenciáért viszont megérte ez a mellékes gyűrődés. Istenről hallgattunk előadásokat. A hitről, hogy elég-e Isten mindenben; az Istennel való kapcsolatról, hogy mi a visszhangom, ha Ő megszólít; és még valamiről, ami most hirtelen nem jut eszembe, de a lényege az, hogy az a fontos, hogy a LÉLEK KÉSZ legyen, gyümölcsöző, és szoruljon már végre háttérbe, hogy a TEST erőtlen.
Későn értünk haza és most fáradt vagyok. Ma este megint éneklünk a kórussal egy imaházban. Elkezdődött az utolsó előtti munkás hét. :)
Az utazás nagyon fárasztó volt és hosszú, a konferenciáért viszont megérte ez a mellékes gyűrődés. Istenről hallgattunk előadásokat. A hitről, hogy elég-e Isten mindenben; az Istennel való kapcsolatról, hogy mi a visszhangom, ha Ő megszólít; és még valamiről, ami most hirtelen nem jut eszembe, de a lényege az, hogy az a fontos, hogy a LÉLEK KÉSZ legyen, gyümölcsöző, és szoruljon már végre háttérbe, hogy a TEST erőtlen.
Későn értünk haza és most fáradt vagyok. Ma este megint éneklünk a kórussal egy imaházban. Elkezdődött az utolsó előtti munkás hét. :)
2008. május 16., péntek
11 I HAVE MY DRIVER LICENCE!!! :D
Ritka egy rövid nap volt ez a mai, ritka egy rövid hét... :)
11 : 30
Annál mozgalmasabb, ugyanis ma délelőtt
11 : 30
-kor sikeresen letettem autóvezetői vizsgámat!!! :)
Juuuuuhhhhhhhúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!! :)
Elég balosan indult a nap, bár jól kialudtam magamat, hoztam a szokásos szétszórt formámat. Először nem találtam a személyimet és anélkül nem lehet vizsgázi. Ez az időpontom előtt fél órával lehetett. Mindig a pénztárcámban van, természetesen kivéve ma reggel. É.néni kedves rögtön el akart indulni hozzánk, de aztán csak megtaláltam a táskám egyik mellékzsebében. És reggel, indulás előtt 2 perccel döntöttem mégis úgy, hogy ezt a táskát viszem magammal!
A városban ma újrafestették a csíkokat, rengeteg akadály, torlasz, festőgép, útfúró volt, de általában sikerült jól reagálni ezekben a helyzetekben is. Naaa, nem ragozom, sokat bénáskodtam, viszont a lényeg, hogy vége. A reggeli kocsikázások és beszélgetések viszont hiányozni fognak. Nagyon is! :)
Végre szusszanás, még egy kicsit belehúzni és már itt is van a nyár. É. néni a legjobb fej! :)
(Aztán rutin szemvizsgálaton voltam, hát amit én ott felnőtt fejjel levágtam... De mit fogok érezni? Ugye nem fog fájni? Stb. Szerdán még vissza kell mennem, de Istennek hála, eddig egyik félelmem sem igazolódott be, minden ép, tiszta és tökéletes.) Hála érte.
2008. május 13., kedd
14-12
Betegszabin. Valami allergia kijött rajtam. Csupa pötty vagyok, meg nehezen lélegzek + nyelek. Jó, hogy kicsit itthon lehetek, van pár tennivalóm. Felhívtam a sulit, jajj, olyan lüke vagyok, szinte lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem megyek dolgozni. Olyan cserbenhagyós érzés. Már nincs sok hátra az évből, az idő remek, virágzik mindenféle fű-fa, tele van az orrom virákborral... :) Ich bin glücklich :) :) lallalaaaa
2008. május 12., hétfő
Tass
A kórustalálkozó.
Indulás, buszozás, beéneklés.
Kb. 8 kórus, szép darabok, alig kapok levegőt, furulya, trombita, orgona.
Ich bin verliebt schon wieder. :) In etwas Fiktives, Unerreichbares... Wáááááá! Olyan butuska vagy Csárlika.
Uzsi, beszélgetés, aztán indulás haza.
Most megint at home, holnap dokihoz megyek.
Wie schööön iist doch der Frühling, der Frühling ist unser Liebliiing, der Frühliiing, fantastischer Früüühling :D hihi
Indulás, buszozás, beéneklés.
Kb. 8 kórus, szép darabok, alig kapok levegőt, furulya, trombita, orgona.
Ich bin verliebt schon wieder. :) In etwas Fiktives, Unerreichbares... Wáááááá! Olyan butuska vagy Csárlika.
Uzsi, beszélgetés, aztán indulás haza.
Most megint at home, holnap dokihoz megyek.
Wie schööön iist doch der Frühling, der Frühling ist unser Liebliiing, der Frühliiing, fantastischer Früüühling :D hihi
2008. május 11., vasárnap
A 7 vége
A tegnapi nap olyan szép volt! Elmentem egy régi baráttal Zegedre egy kiállítást megnézni, meg sétálni, meg beszélgetni, örültem nagyon. Zeged az egyik legtetszetősebb város, szeretnék ott élni. Nagyon hangulatos a belvárosa, a Diza-part, stb.
Az este viszont már nem volt olyan jó. Mikor hazaértem, még beugrottam egy barátnőmhöz, aztán otthon levett a lábamól valami ártány. Fülfájás, nátha, ilyesmik. Most már sokkal jobb.
Az este viszont már nem volt olyan jó. Mikor hazaértem, még beugrottam egy barátnőmhöz, aztán otthon levett a lábamól valami ártány. Fülfájás, nátha, ilyesmik. Most már sokkal jobb.
2008. május 9., péntek
15
Wer loslässt, wird nicht ärmer. Im Gegenteil: Er bekommt die Hände frei für etwas Neues. Jürgen Werth
Valami olyasmi, hogy:
Aki elenged, nem válik szegényebbé. Ellenkezőleg: szabadok lesznek a kezei valami új számára.
Ma reggel szemüveget kerestem. Áronkám elveszítette a játszótéren, aztán együttérezve keresésbe kezdtem, eredménytelenül... Hú, még emlékszem, milyen erős szemüveghez kötve élni. Amikor csak az orromig látok nélküle, és a legnagyobb katasztrófa volt, ha eltört, és egy hetet kellett várni, amíg megjavították. Remélem meglesz, még meglátom, mit tehetek ezügyben.
Amúgy varrok.
Ja, és ma. Jajj. Megkérdeztem néhány ifjat, hogy szándékoznak-e az általuk jókedvűen darabokra tördelt műanyag csődarabokat a játszótérről más helyre szállítani, de aztán én lettem a hibás, meg a minek szólok bele. Pont erről olvastam reggel, lefordítva kb. annyi, hogy jobb, ha nem szólsz deviáns személyiségekhez, mert csak aki bölcsességgel rendelkezik, fogja megérteni, mit szeretnél. Akkor erre sajnos nem gondoltam.
Soso.
Valami olyasmi, hogy:
Aki elenged, nem válik szegényebbé. Ellenkezőleg: szabadok lesznek a kezei valami új számára.
Ma reggel szemüveget kerestem. Áronkám elveszítette a játszótéren, aztán együttérezve keresésbe kezdtem, eredménytelenül... Hú, még emlékszem, milyen erős szemüveghez kötve élni. Amikor csak az orromig látok nélküle, és a legnagyobb katasztrófa volt, ha eltört, és egy hetet kellett várni, amíg megjavították. Remélem meglesz, még meglátom, mit tehetek ezügyben.
Amúgy varrok.
Ja, és ma. Jajj. Megkérdeztem néhány ifjat, hogy szándékoznak-e az általuk jókedvűen darabokra tördelt műanyag csődarabokat a játszótérről más helyre szállítani, de aztán én lettem a hibás, meg a minek szólok bele. Pont erről olvastam reggel, lefordítva kb. annyi, hogy jobb, ha nem szólsz deviáns személyiségekhez, mert csak aki bölcsességgel rendelkezik, fogja megérteni, mit szeretnél. Akkor erre sajnos nem gondoltam.
Soso.
2008. május 8., csütörtök
16
Sallalaaa... sallala... sallala... sallala... sallala...
sallalaaa... sallala... sallala... sahallala...
sallalaa... sahalllala... sallasalala...
sallala... sallalaa... sahallala...
sallalaaa... sallalahallaaa...
sallalaaa... tümtürüm...
tamtarammm...
sahallalaa...
:)
sallalaaa... sallala... sallala... sahallala...
sallalaa... sahalllala... sallasalala...
sallala... sallalaa... sahallala...
sallalaaa... sallalahallaaa...
sallalaaa... tümtürüm...
tamtarammm...
sahallalaa...
:)
2008. május 7., szerda
2008. május 6., kedd
18
Ma vittem egy flakon hajzselét a srácaimnak. Mindegyikből igazi kis tűzfiókát varázsoltunk, de volt köztük Elvis, Pumukli és Szőke kapitány is. :)
Jó móka volt. :)
Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
Milyen igaz, hogy mennyire fontos, milyen példát mutatunk, milyen hangon beszélünk, milyen tempóban élünk! Elég egy kedvesen megfogalmazott mondat, és elindítunk egy kis fejlődő személyiséget egy úton! És ugyanúgy, ha valamit elhamarkodottan, átgondolatlanul, durván mondunk, teszünk, már ott van a pecsét, a folt.
Eszembe jutott, hogy egyszer a kislányom -mint minden kislány és kisfiú- véletlenül kiborította a poharát az asztalnál. És nagyon leszidtam, hogy ilyen ügyetlen. Aztán én is kiöntöttem és nem szidott le senki, mert én felnőtt vagyok. Pedig ugyanolyan ügyetlen voltam, vagy még jobban is, mert biztosabbak a kezeim. És akkor úgy égtem és bocsánatot kértem tőle, de ő már el is felejtette, de bármikor, ha valaki kiöntött, leöntött, átöntött valamit, csak nevettünk és segítettünk egymásnak megoldani ezt az igazából szóra sem érdemes "világrengető, karakterhibára utaló katasztrófát."
Olyan fölösleges dolgokon tudunk problémázni.
Jó móka volt. :)
Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
Milyen igaz, hogy mennyire fontos, milyen példát mutatunk, milyen hangon beszélünk, milyen tempóban élünk! Elég egy kedvesen megfogalmazott mondat, és elindítunk egy kis fejlődő személyiséget egy úton! És ugyanúgy, ha valamit elhamarkodottan, átgondolatlanul, durván mondunk, teszünk, már ott van a pecsét, a folt.
Eszembe jutott, hogy egyszer a kislányom -mint minden kislány és kisfiú- véletlenül kiborította a poharát az asztalnál. És nagyon leszidtam, hogy ilyen ügyetlen. Aztán én is kiöntöttem és nem szidott le senki, mert én felnőtt vagyok. Pedig ugyanolyan ügyetlen voltam, vagy még jobban is, mert biztosabbak a kezeim. És akkor úgy égtem és bocsánatot kértem tőle, de ő már el is felejtette, de bármikor, ha valaki kiöntött, leöntött, átöntött valamit, csak nevettünk és segítettünk egymásnak megoldani ezt az igazából szóra sem érdemes "világrengető, karakterhibára utaló katasztrófát."
Olyan fölösleges dolgokon tudunk problémázni.
2008. május 5., hétfő
19
A hosszú szünet után ma este úgy éreztem, mintha egy heti munka után vinne haza a 8:20-as. Olyan szívmelengető volt újra látni a kicsikéimet, elmesélni, mit csináltunk az elmúlt napokban. Ma olyan alkalmatlan pedagógusnak éreztem magam :), sokkal inkább kedvem volt barátnak lenni. Játszani, beszélgetni, nevetni együtt.
Kaptam Évámtól egy zsák anyagot, amiből kedvemre foltvarrhatok majd, ha lesz időm rá. Mert időm az van, csak nem mindenre adhatok annyit. :) Holnapra már tele van a határidőnapló, meg azutánra is, és a napok csak futnak és rohannak, és még annyi emberrel szeretnék találkozni, annyi emberrel beszélgetni, elmenni és visszajönni.
Kaptam Évámtól egy zsák anyagot, amiből kedvemre foltvarrhatok majd, ha lesz időm rá. Mert időm az van, csak nem mindenre adhatok annyit. :) Holnapra már tele van a határidőnapló, meg azutánra is, és a napok csak futnak és rohannak, és még annyi emberrel szeretnék találkozni, annyi emberrel beszélgetni, elmenni és visszajönni.
2008. május 3., szombat
Reményik Sándor: Viszontlátásra
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet,
amit elengedek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet,
amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!
Ma ez lett fontos nekem
AZ EFÉZUSI GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK ÍRD MEG:
(...)
ÉS HŰSÉGES VAGY, TERHET HORDOZTÁL AZ ÉN NEVEMÉRT, ÉS NEM FÁRADTÁL EL.
DE AZÉRT VAN PANASZOM ELLENED: AZ, HOGY AZ ELSŐ SZERETETEDET ELHAGYTAD. EMLÉKEZZÉL MEG AZÉRT, HONNAN ESTÉL KI! TÉRJ MEG, ÉS CSELEKEDD AZT, AMIT ELÉBB: MERT HA NEM, ELJÖVÖK HOZZÁD, ÉS HA MEG NEM TÉRSZ, GYERTYATARTÓDAT KIMOZDÍTOM HELYÉBŐL.
(részletek a Jelenések Könyvéből)
Ma nagyon rámterhelődött, hogy az első szeretet, ami egyszer úgy lángolt bennem, már csak egy őrláng. Nem teszek semmit Istenért. Régen terhet hordoztam, nem fáradtam el, mára viszont kihűltem. Nem szolgálok. Pihenek. Alszom.
Emlékeznem kell, honnan estem ki? Melyik volt az a pont, amikor már nem tápláltam a tüzet? Már nincs bennem ugyanaz a hév és elszántság. Azt szeretném, azt KELL tennem, amit azelőtt, mielőtt elaludtam volna.
Aki végtelenül szeret, aki mindent odadott, nem szeretettel válaszolok a szeretetére. Már nem Ő a legfontosabb, hanem jöttek mindenféle dolgok, amik lényegesebbé váltak. Tele van az életem szeméttel, fölösleges haszontalanságokkal. Neki már nincs MINDENBEN helye.
Kell a szeretet. Az, amit Ő ad. Hadd égjen megint. Hadd legyen Ő az útmutató. Hadd lennék a hegedű.
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
lépcső, min felhalad valaki más,
ekevas, mely mélyen a földbe ás,
ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
de szirmát ki nem bontja a virágnak,
s az emberek, mikor a mezőn járnak,
a virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
és nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
egy mély sóhajtás fel a magas égig,
legyek a drót, min üzenet megy végig,
és cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
egyszerű, durván összerótt ladik,
mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
míg le nem teszi a művész a vonót.
(...)
ÉS HŰSÉGES VAGY, TERHET HORDOZTÁL AZ ÉN NEVEMÉRT, ÉS NEM FÁRADTÁL EL.
DE AZÉRT VAN PANASZOM ELLENED: AZ, HOGY AZ ELSŐ SZERETETEDET ELHAGYTAD. EMLÉKEZZÉL MEG AZÉRT, HONNAN ESTÉL KI! TÉRJ MEG, ÉS CSELEKEDD AZT, AMIT ELÉBB: MERT HA NEM, ELJÖVÖK HOZZÁD, ÉS HA MEG NEM TÉRSZ, GYERTYATARTÓDAT KIMOZDÍTOM HELYÉBŐL.
(részletek a Jelenések Könyvéből)
Ma nagyon rámterhelődött, hogy az első szeretet, ami egyszer úgy lángolt bennem, már csak egy őrláng. Nem teszek semmit Istenért. Régen terhet hordoztam, nem fáradtam el, mára viszont kihűltem. Nem szolgálok. Pihenek. Alszom.
Emlékeznem kell, honnan estem ki? Melyik volt az a pont, amikor már nem tápláltam a tüzet? Már nincs bennem ugyanaz a hév és elszántság. Azt szeretném, azt KELL tennem, amit azelőtt, mielőtt elaludtam volna.
Aki végtelenül szeret, aki mindent odadott, nem szeretettel válaszolok a szeretetére. Már nem Ő a legfontosabb, hanem jöttek mindenféle dolgok, amik lényegesebbé váltak. Tele van az életem szeméttel, fölösleges haszontalanságokkal. Neki már nincs MINDENBEN helye.
Kell a szeretet. Az, amit Ő ad. Hadd égjen megint. Hadd legyen Ő az útmutató. Hadd lennék a hegedű.
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
lépcső, min felhalad valaki más,
ekevas, mely mélyen a földbe ás,
ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
de szirmát ki nem bontja a virágnak,
s az emberek, mikor a mezőn járnak,
a virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
és nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
egy mély sóhajtás fel a magas égig,
legyek a drót, min üzenet megy végig,
és cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
egyszerű, durván összerótt ladik,
mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
míg le nem teszi a művész a vonót.
Íjászverseny
Íjászversenyen voltam ma. Én magam nem neveztem :)
A mellékletek vírustalanok. http://www.keresztenyijaszok.hu/page34.php + katt a címre
Szép estét mindenkinek.
A mellékletek vírustalanok. http://www.keresztenyijaszok.hu/page34.php + katt a címre
Szép estét mindenkinek.
Küszködöm
Kicsit átalakítottam a kép hátterét, de még mindig nincsen kész. A festés olyan küszködés, addig nem hagy nyugton, amíg nincsen teljesen készen, és az egy távoli esemény, amíg nekem is tetszik.
2008. május 2., péntek
Máris május
Aklübisznek boldog szülinapot kívánok! Fel is hívtalak, de wm vette föl, lehet, éppen már dolgozott, remélem, nem zavartam meg. A te számod nincs meg, majd küldd el valamilyen úton-módon!
Ma energiatakarékos üzemmódban vagyok,
pihenek, festek, olvasok. A 3x újraalapozott festményem kezd alakot ölteni. Már azt hittem, nem tudom visszaadni az én kis csillagomat, nagyon nehéz megfogni a finom kis mozdulatait, hogy tényleg azt fejezze ki, amit szeretnék. Most már egész jól néz ki, de még sok munkám lesz vele.
Tegnap barangoltunk egy nagyot a Mecsekben. Nagyon szép volt, nem is lehet leírni. Túra, szalonnasütés, jó hangulat, jól esett elfáradni és utána pihenni. Láttunk mindenféle forrásokat, fákat, bogarakat, nefelejcset, és nagyon jó időnk volt, pedig reggel be volt borulva az ég, s mire hazaértünk, el is kezdett esni az eső.
Ma energiatakarékos üzemmódban vagyok,
pihenek, festek, olvasok. A 3x újraalapozott festményem kezd alakot ölteni. Már azt hittem, nem tudom visszaadni az én kis csillagomat, nagyon nehéz megfogni a finom kis mozdulatait, hogy tényleg azt fejezze ki, amit szeretnék. Most már egész jól néz ki, de még sok munkám lesz vele.Tegnap barangoltunk egy nagyot a Mecsekben. Nagyon szép volt, nem is lehet leírni. Túra, szalonnasütés, jó hangulat, jól esett elfáradni és utána pihenni. Láttunk mindenféle forrásokat, fákat, bogarakat, nefelejcset, és nagyon jó időnk volt, pedig reggel be volt borulva az ég, s mire hazaértünk, el is kezdett esni az eső.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)