Sorsok

A kicsit tobb, mint 3 eves munkam alatt kb. 1500 tamogatot szereztem.
Van egy kisebb kor, olyan 80-90 csalad, akikkel mar ismeretlenul is baratok vagyunk. Beszelgetunk, tudunk egymas oromeirol, banatairol, tortenetek szovodnek,  es nehany honap elteltevel tovabb irodnak. Nem csak az uzletrol beszelgetunk, hanem egymas tanacsat, velemenyet kerjuk egy-egy adott szituaciora.
Nehanyukat szeretnem majd meglatogatni, ha idom engedi.

Az egyik "kedvencem" egy erzekeny, csalad kozpontu mezogazdasz, akinek nincs szerencseje a nokkel, viszont nagyon vagyik egy nagy csaladra, gyerekekre. Amikor eloszor beszeltunk, eppen tul volt egy tavkapcsolaton, masodjara megtalalta elete szerelmet, aki a harmadik beszelgetesunkkor mar nem volt vele.

Vagy az aggodo anyuka, akinek nagyon beteg volt a kislanya, evekig. Minden alkalommal elmeselte, eppen milyen kezelesre, hova mennek. Es tavaly meggyogyult, pedig mar lemondtak rola az orvosok. Eloszor nem ismertem meg a hangjat, mintha egy sotet felho szakadt volna fel belole.

Vagy egy tulterhelt teherszallito kamionos, aki fel lemondani a megbizasokat, nehogy elmaradjanak a vevoi. Pedig mar nagyon faradt, szeretne pihenni, es a felesegevel is sokat veszekednek emiatt.

A hangunk olyan sok mindent elarul rolunk.

Van bennem egy olyan

késztetés, hogy leforditsak néhány könyvet, amit olvastam, tetszett, de magyarul nincs meg. Azért is, mert nagyon szeretek könyveket fordítani, szerkeszteni, illetve azért, hogy mások is részesülhessenek bennük. Az egyik könyvet John Ortberg írta, számos költözéseim egyikén sajnos szem elöl vesztettem, csak nagyon megragadott. Néha eszembe jut egy-egy részlete, tényleg szuper volt.

Mostanában sokat festek. Minden nap. A Kanári sorozat elsö darabja még mindig nincs kész, már elhalványultak a hangulatok, érzések, színek.

Amugy szeretnék anyuka lenni.

Kifestö

Vannak ezek a elögyártott kifestö képek.
Lehet, hogy Feri bácsi kitagadna ezért a Körböl, de én nagyon szeretem öket.
Ez az egyik kedvencem, és a saját képeimet is hajlamos vagyok kifestösen festeni. Ez már korábban is érdekelt, de valahogy nem tudtam megvalósítani, mert egyrészt szeretem, ha a képek közel állnak a realitáshoz, másrészt az eredmény nem olyan volt, mint amit a fejemben láttam.

Szóval hétvége, tavasz, písz end láv.

Marslakó

Akár ki is fejthetném (megpróbáltam), néha úgy érzem magam, mintha a Marsbéli krónikás alakváltoztató földönkívüli lennék.

Falusi csendes kepek

Ez egy szép február

A tavalyi derékig érö havas, -30 fokos télnek is volt valami varázsa, olyan segítökészek és elözékenyek lettek az  emberek; volt, hogy átjött az egyik szomszéd -akit nem is ismertünk személyesen-, hogy minden rendben van-e, nem fázunk, nem éhezünk, ilyenek.
Ùgy tünik, rendkívüli körülmények között csak össze tudunk fogni és tudunk figyelni egymásra.

 A tavaszias február nagyon tetszetös.


De most elkezdek dolgozni, majd jövök.

Munkába menet

A képek útközben, "blicc" nélkül készültek,
ezért néha elcsúsztak egy picit. 

A Nap-tenger partján

A lebegö fák

Nap-tó

Az erdö felé

Holdacska

Rex

Az elso macskank, aki szereti a vizet. Mar kiskoraban is elvezte a kozos zuhanyozast, meg a furdokadba is bemereszkedett, teljesen magatol, tenyleg soha nem segitettem neki ambicioi kibontakoztatasaban.
Mostanaban a csapbol iszik.

Hm, valamiert nem tudok kepet feltolteni errol, de majd jon :)

Probalkozom

Mielott a billentyuzetem ujra komaba esne, meg leirom gyorsan, hogy vagyok.
Mert 2 hete nagy valtozason estem at. Lezarult egy eleg sotet szakasz, nem tudom miert, honnan jott, de most jo.
Szoval mar par honapja merges voltam. Nem volt ra konkret okom, egyszeruen minden es mindenki felidegesitett, amivel & akivel csak kolcsonhatasba kerultem. Persze probaltam elnyomni, de ez az univerzalis duh, csalodottsag, elegedetlenseg erosebb nalam. Utaltam felkelni, munkaba menni, utaltam a kolleganomet es a fonokomet, idegesitettek a kozos beszelgetesek, utaltam hazajonni, eszembe jutottak olyan 100 eves szituaciok, ahol megserultem, amiket igazabol mar elfelejtettem. Es felideztem oket, hogy utalhassam oket is. Es azon is sokat gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha...
A gondolatoknak nagyon nagy ereje van.
Ez most rombolo volt, szinte ereztem, ahogy a gyomromat szetrobbantja a harag, ami bennem van, aztan elult. Eloszor imadkoztam azert, hogy mindenki, akire haragszom, jol megkapja a magaet. Aztan rajottem, hogy igazabol magamra haragszom, mert meg nem vagyok az, aki egyszer leszek, es magamat utaltam, mindenert.
Szoval nem akarok merges ember lenni. Sokkal jobb mindennek orulni.