2008. március 29., szombat

Napos hétvége

Ez a terítő, amit varrtam:
Most egy hasonlót varrok éppen,más színekkel. :)


Hú, már nagyon elmennék túrázni! 7ágra süt a nap, a levegő tiszta, és minden porcikám kikívánkozik. Holnap kórustalálkozó lesz, meg mindenféle falusi turisztikai dolgok. Íjászverseny, néptánc, ilyesmik. Meg készülünk éjszakai tájékozódási futás! De jó lesz!

A kollégám múlt héten miattam úgy helyben hagyta az egyik gyerekemet. :( Olyan rossz volt. Félreértés volt, és meg sem várta, hogy mi az igazság, csak jól megkente szegény fiamat. A hét többi része jó volt, végre tavasz van igazából is, csak maradjon is most már. :)

2008. március 28., péntek

Március 27 van már

Régen nem írtam. Ilyenkor olyan rossz összesűríteni a dolgokat, hogy minden fontos benne legyen.

18: Az a bizonyos vizsga nagyon jól sikerült, sőt! Nem is mondhattam végig a tételeimet, mert túlságosan magabiztos voltam... Ezt kicsit sajnáltam, de eszembe juttat egy 10 évvel ezelőtti, gimis nyelvtan felelést, amire nem készültem. És mivel addig mindig jól dolgoztam, 5öst kaptam, mert a tanárom úgy gondolta, hogy én ezt tudom, csak összezavarodtam. :) Szegény TK már 1 éve elment, nagyon sokat tanultam tőle. És meddig terveztük, hogy elmegyünk már végre hozzá, és nem jött össze.

A hét további része változatlanul felkelés, munka, pihi, felkelés, munka, pihi, ...

Aztán jött Húsvét.
Nagypéntek: Elfelejtettem, hogy ilyenkor nem illik húst enni, én meg főztem egy sonkát. Anyu + apu elutaztak Szeghalomra, csak tesóm, sógor meg én voltunk otthon.
Megvarrtam életem eddigi legszebb patchwork terítőjét!!! A címe Juditka virágoskertje. :)

Utána egyedül nem volt kedvem gyülibe menni, pedig jó volt. Na meg kaptam egy heroes 4-et, ami most nem hagy nyugodni.

Ma meg már tényleg ma van, rögtön indulok vezetni, majd suli.


Copyright (c) 123RF Stock Photos

2008. március 17., hétfő

Fáradt hűvös reggel

Nagyon sokáig tanultam éjszaka. Főiskolás koromban voltam utoljára így, hát kemény volt, nem tudom, hogy bírtam annak idején. Már éjfélkor álmos voltam, meg 1kor is, aztán 2kor inkább lefeküdtem és csodák csodája, 6kor felkeltem minden külső segítség nélkül. Sétáltam egyet, és nagyon szép friss az idő, süt a nap, és elég szépnek ígérkezik ez a nap is, leszámítva a közérzetemet, hogy most iszonyúan fáradt vagyok, de nem gooond, jó lesz azért ez a nap. :)

A helyettesítés is megoldódott, kedves kolléganőm átveszi mind a 18gyerekemet, az estét viszont még nem tudom, nem bánnám, ha nem kellene bemennem a gyerekotthonba, de ezt valószínűleg nem tudom megcsinálni. Na, csak átjutok a holtpontomon, aztán még átolvasom a tételeket, és mehetek is. Csak sikerüljön! Ezen nem szabadna elbuknom.


Copyright (c) 123RF Stock Photos

2008. március 16., vasárnap

Gondolat valahonnan

Kézben
A kosárlabda a kezemben kb. 19 dollárt ér,
Michael Jordanéban viszont 33 milliót.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

A baseball-labda a kezemben kb. 6 dollárt ér,
Mark McGuire kezében viszont 19 milliót.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

A teniszütő haszontalan az én kezemben,
viszont Venus Williams kezében bajnoksági győzelmet hoz.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot a kezemben távol tart egy vadállatot,
Mózes kezében viszont szétválasztja a hatalmas tengert.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy csúzli a kezemben csak gyermekjáték,
Dávid kezében viszont óriást győz le.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér a kezemben csupán két halas szendvics,
Isten kezében viszont ezreket táplál.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Kezemben szögekkel csak madáretetőt építhetek,
de a szögek Jézus kezében egész világot megváltóak.
Mint tudjuk, ez attól függ, kinek a kezében vannak.


Helyezd hát aggodalmaidat, félelmeidet, reményeidet,családodat, kapcsolataidat Isten kezébe...... hiszen minden attól függ, kinek a kezében van.



Már megint túl sok dolog - grrr

Ma kiderült, hogy holnap már vizsgáznom kell elsősegélyből. Kicsit váratlanul ért, mert most át kell szerveznem az egész holnapi napomat, átadni valakinek a gyerekeket, meg még postára menni, meg az okmányirodába, meg azt sem tudom, visszaérek-e a gyerekotthonba. Ajjaj, de legalább túl leszek rajta.




“Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok fölött van, s akit nem látok.”




(Isaac Newton)




lallala...

olyan jó énekelni.














Copyright (c) 123RF Stock Photos

2008. március 15., szombat

A feje tetejére állt minden

Tegnap. Elmentem vezetni. Nagyon rossz volt, az egész hét fáradtsága rátelepedett a vállamra, mint a Szimi, aztán tanfolyam. Odamentem a mentőállomásra, leültem és vártam. És ahogy volt egy perc, amikor nem volt rajtam semmi felelősség, nem kellett figyelnem, nem kellett gondolkodnom és felügyelnem, kifolyt egy csomó könny a szememből. Na, mondom mi van, ne hisztizzek már. Aztán felhúztam magam azon (most már vicces), hogy a tanfolyam vezetője már 2 percet !!! késik, és hazamentem a tesómékkal.

Aztán kórus, ami nagyon jól esett, megmozgatni néhány liter levegőt a tüdőmben, ez tényleg hatásos. Viva la musica!
Este még lenéztünk a Serranóba, kicsit vitatkoztunk, hogy most mi van, de erről majd máskor, mert most már késő van, és fáradt is vagyok.
Még annyit, hogy elmentem a cicagyógyszerért, és az állatorvos azt mondta, hogy lógok neki egy reklámtollal, és találtam egyet a táskámban, egy kék Volksbankos tollat és a kezébe nyomtam, és nagyon örült neki! Ilyen még tuti nincs a gyűjteményében. Ezt mondta. Mondjuk most már nekem sincs. :)

Gute Nacht!
Ma beszéltem a "családom" következő au-Pair-ével. :) Köszi a fordítást, É.!

Copyright (c) 123RF Stock Photos

2008. március 14., péntek

Március 14

Péntek 14, végre, ma csak 4 ig leszek munkában, aztán vezetek, elsősegélyezek és énekpróbára megyek. Vasárnap fellép a kórusunk a virágvasárnapi istentiszteleten, és még nem tudom az énekeket... Na, megyek is, készülök s megyek. Nagyon sűrű ez a hét :)

Képek a német fiamról + lányomról :)






2008. március 12., szerda

Március 12

26 évvel ezelőtt ilyenkor még egy meleg, puha helyen voltam és már nagyon készülődtem, hogy világra jöjjek :)

Átértékelődnek a napok, elvek, célok, amikor fogyatékos gyerekekkel dolgozik az ember. Nem lehet a teljesítményért dolgozni, vagy hogy csak úgy maguktól megértsenek valamit, hanem arra állok rá, hogy minden napjukat valahogy széppé tegyem. Hogy kicsit játszunk együtt. És én is benne legyek, ne csak felügyeljem, hogy mit mikor és hogyan csinálnak. Nekik ez az életük, ilyen, és én pedig azt érzem feladatomnak, hogy ezt úgy rendezzem be velük, hogy jól érezzék magukat. Akkor nem vegetáció az egész, mint néha érzem, amikor csak külső szemlélő vagyok, hanem én is olyan, mint ők.

Copyright (c) 123RF Stock Photos

azon gondolkodom,

hogy milyen lenne, ha találkoznék a 15 évvel ezelőtti önmagammal. a 10éves kiscsajjal, aki én voltam. cérnahangján szégyenlősen köszönne és leülne mellém a padra. mit gondolna rólam? tetszene neki ahogy élek, ami lett belőlem, amilyen vagyok? így képzelte ő is? erre gondolt, amikor tudat alatt megfogalmazta, mihez szeretne majd kezdeni? még olyan csodálattal nézi az "öreg" 25 éveseket. megfogadja, hogy soha nem fogja kipróbálni a dohányzást (én igen), soha nem fog inni (én igen) 25 éves korára már rajzfilmrendező lesz (én nem), lesz egy kedves férje és legalább 3 gyereke (nekem nem).lehet, hogy kicsit csalódott lenne, viszont sok dolog tetszene neki. mennyi mennyi útelágazás volt, ahol annyi dolog közül lehetett választani! de a bennem lakó kiscsajszit akkor sem akarom megbántani és nem leszek hűtlen a gyerekes -de nem gyermeteg- elveihez. kell néha visszamenni és megkérdezni őt is. mert ő még őszinte és csalhatatlan kisember. ezen gondolkodom most.

Copyright (c) 123RF Stock Photos

Igazi esőáztatta reggel :)

Hmmm, de fini friss ma reggel a levegő!

És ma reggel végre nem kell ügyintéznem, rohangálnom, tanfolyamodnom, vezetnem, hanem csendben megihattam a kertben a tejeskávémat, bámulhattam magam elé, néztem a fűzfát, hogy rügyeznek már az ágai, és még rajzoltam is, nagyon jó, ha nem kell korán mennem lótifutizni. :)

Áldott napot mindenkinek!

Copyright (c) 123RF Stock Photos

2008. március 11., kedd

Hétfő?


Vagy kedd van, na mindegy. Ilyenkor úgy összefolynak a napok. Wááááá!!!
Ma kemény estém volt. A napköziben jó volt, sétáltunk egy nagyot, kellemes meleg idő volt, beszélgettünk a lányaimmal, a kollégákkal, de az este.
Ma mindenkinek hasmenése volt. Nem kommentálom. Ezt a részét még nem bírom. Lehet, mégiscsak tovább kellene állnom, ha lejár itt az időm. Majd a JóIsten megmutatja, meg ad erőt is, ha már nekem nincs.
Mindenesetre van még egy kellemetlen része a munkahelyemnek. De erről majd valamikor máskor. :)

Most már fekszem.
Nővéreméknek végre rendbe jönnek a dolgaik Angliában. Hála!
1 hónapja vannak kint, és eddig nem ment minden jól. Ott szeretnének gyökeret verni a barátjával, és úgy mentek ki, hogy találomra kiválasztottak egy várost, és munka és lakás nélkül elindultak. Lakás rögtön lett, de a munka miatt eddig féltek, hogy lesz-e, és mikor? De most úgy látszik, minden rendbe jön, és remélem, hogy a nővérem ezáltal közelebb kerül Istenhez is!
Nekem ez lenne a legjobb. Meg neki is.

Ő az én kis kincsem, Riona:



Mostanában küzdök valamivel, már régóta, de most terhel, és véget kell vetnem neki. Egyszer s mindenkorra.
Jajjaj, nehogy elfelejtsek bemenni a cicánk gyógyszeréért az állatorvoshoz! Mondjuk egy jó kis fejmosást fog adni, hogy 1 hét múlva megyek csak...
Meg annyi mindent tervezek még, amibe bele kell már vágnom.
Főleg, hogy a barátaim leveleire válaszoljak.

Mégis
Túrmezei Erzsébet

Milyen sokat kellene hinnem,
s mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
s hányszor eltévedek.

Mégis... elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el,
Hisz oly keveset hiszek még,
s már az is fölemel.

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg töről töbre nő,
s egész a célig elsegítsen;
mert hatalmas Isten Ő!

2008. március 9., vasárnap

Itthon

Itthon vagyok. Azt hiszem, egy időre elteszem a vándorcipőmet :)
Jól érzem magam itthon, és ez a szó most egész más is lett. Itthon :)

Dolgozgatok is, egy speciális iskolában nevelgetek 40 gyerkőcöt, nagy feladat, szeretem! Az első hónapban még minden este hullaként dőltem az ágyamba, de most már oké a dolog.
És hamarosan a jogosítványom is meglesz.
Juhhúúú, ezt sem gondoltam volna. Hihetetlenül túl tudom bonyolítani a dolgokat. És új szabályokat találok ki. Meg minden.

Kiváncsi vagyok, Danika hazament-e hétvégére...
Ő egy államigondozott kissrác, nagyon aranyos. Minden este kiteszi a táskáját a folyosóra, mert papa jön érte. Persze nem. De néha hazaviszik a nagyszülei. Olyan csalódott, amikor nem. És nem tudom, hogy, de muszáj nekik segítenem, valamit tennem értük. Most ez éltet.
Meg a kórusunk, a gyüli, a barátaim.

Rá kellett jönnöm, hogy távollétem alatt a legtöbb barátom eltűnt. Úgyhogy újak után kell néznem. De most pihi, olvasás, alvás... Holnap kezdődik a mókuskerekem. :)

"Ahol ránk Jézus vár

Valami mindíg vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend . . .
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindíg vár.

S Valaki mindíg vár.
Mert Jézus mindíg, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindíg vár,
de százszorosan vár ránk - a csendben!"

Túrmezei Erzsébet

Copyright (c) 123RF Stock Photos