Isten lábnyoma

Tudós kutató utazott a Szahara sivatagban. Arab vezetője sokszor imádkozott Istenhez. A tudós megkérdezte:
-Mit csinálsz ilyenkor?
- Imádkozom- válaszolta az arab.
- Kihez?
- Istenhez.
- Láttad már Istent? – kérdezte mosolyogva a tudós.
- Nem! – felelte az arab vezető.
- Talán megtapintottad már?
- Nem!
- Hogyan lehet valakihez imádkozni, akit az ember sohasem látott, sohasem érintett?
Az arab nem felelt, hallgatott, majd lepihentek. A következő nap már hajnalban talpon voltak.
- Teve járt erre! – szólt a tudós.
A karaván vezető szeme erre felcsillant:
- Láttad a tevét? – kérdezte?
- Nem!
- Megtapintottad talán?
- Különös ember vagy te! Beszélsz a tevéről, amit se nem láttál, se meg nem tapintottál! – mondta az arab.
- Óh! Hát a teve nyomát meg lehet látni a homokban! – érvelt a tudós.
Keleten ekkor emelkedett a látóhatár fölé a nap. Az arab odamutatott.
- Látod-e ott a teremtő lábnyomát? Ebből tudhatod meg, hogy van Isten! Magát a Teremtőt nem láthatjuk, nem is érinthetjük, lábnyomait azonban láthatjuk mindenütt. Ha valaki nem látja, akkor őbenne van a hiba.
„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten.” (Zsoltárok 53:2, Ézsaiás 10:12-13.)