Brandi Carlile - The Story

Milyen

jo lesz megszabadulni a titkoktol. En mindig is oszinte ember akartam lenni, igazat mondani, becsuletesnek lenni. Aztan az oszinteseg mar nem latszott kifizetodonek. 

A munkam nagy resze, monduk olyan 70 %-a hazugsagra epitkezik. Ezt "tortenetmondasnak" nevezzuk, vagy az igazsag kiszinezesenek. Ma mar a munkamon kivul is folyekonyan hazudok, torteneteket meselek. Meggyozoen. Gondolkodas nelkul. Es csak gyulik bennem ez a sok kosz, es szamontartani, kinek mit meseltem, egyre nehezebb lesz. Szoval ugy kepzelem, hogy vegre kimondani a titkokat nagyszeru erzes lesz. Olyan szabadsag meg mely lelegzet erzes. Utana mindent el fogok mondani. 

Rajottem meg valamire. Amiota hazudok, azota nem bizom senkiben. Senkirol nem feltetelezem elso korben, hogy igazat mond. Tehat a bizalmatlan emberekben nem szabad megbizni.

Szoval van most ez a titokszeruseg, es annyiszor megfogalmaztam, megalapoztam. Hehe. A hazugok masik ismertetojegye, hogy mindent megmagyaraznak, es szines tortenetbe foglalva mondjak el, amit akarnak. A legtobben tudatosan figyelnek a lebuktato testbeszedre. Mi, profi hazugok, nem babraljuk a szankat, vagy az orrunkat. Akkor sem, ha egy hangya maszik eppen rajta. Nem keruljuk a tekintetet. Es figyelunk arra, hogy nyitott legyen a testtartasunk.

Yay, de jo is lesz nem titkolozni. :)

Valtozasok

Neha csak ugy el kell indulnom.
Ha elkeszult egy kep, vagy mar nem tetszik, ha nehany vonast elrontottnak latok, akkor ujra kezdem.
Eloveszek egy uj lapot, es belevagok. Es figyelek arra, hogy az elozo rajz elhibazott vonalait ne huzzam megint meg.

A valtozasok izgalmasak. Mint mikor megismerek valakit, es meg annyi mindent tudunk meselni egymasnak. Meg olyan sok ujat tudunk adni egymasnak. A sok kerdes, es a felfedezes.

A valtozasok felelmetesek is. Az ismeretlen es bizonytalansag, kiszinezek egy kozeli jovot, hogy milyen lesz. De neha tenyleg kell egy uj perspektiva, valami uj kihivas. A rutinbol tudatos cselekves lesz. Az erzes, hogy nem vagyok robot. Nem mintha robotnak lenni nem lenne kenyelmes es kellemes is. Amikor mar mindent tudok es mar miota nem hallok semmi ujat.
Biztonsagban vagyok es magabiztos. Aztan jon a valtozas, es az egesz elet olyan bizonytalanna valik.

A valtozasok felviditanak. Egy uj nezet, valahogy remeny valami masban. Hogy jo lesz, hogy jobb lesz.
De az is lehet, hogy a valtozasok csak megmutatjak, mennyi mindent vesztettem. Vagy veszthetnek.
De mindig kezdodik valami uj. Amit vesztesegnek erzek most, igazabol mar regen elmult. Es mar nem is resze az eletemnek, de hianyzik. Valahogy nem szeretek felnott lenni.

... de a legjobb otthon

megertettem, hogy miert akartam mindig elmenni valahova, es miert kellett mindig utnak indulnom.
a semmivel ossze nem hasonlithato erzes miatt, hogy milyen jo hazaerkezni.
a hosszu, maganyos utaim alatt az erzes, felismeres, hogy mi a fontos, hogy mi hianyzik.
az idegenben eltoltott ido pedig soha nem volt annyira jo, mint az a pillanat, amikor hazaertem.
szoval azert megyek el, hogy hazajojjek.
ez mar kicsit beteges.
es ha uj otthonunk lesz, majd szeretnek sokszor elmenni es ujra hazamenni.