2015. augusztus 27., csütörtök

Sowas mach ich in letzter Zeit

Ilyeneket csinalok mostanaban, sajnos csak nemetul.
Ez az utolso.

2015. május 28., csütörtök

Emlekszel

arra a furcsa nagy ijeszto medve alarcra, amit a Nemes-Farkassal keszitettem szakkoron. Na. Azzal a ragasztos-leggombos technikaval fogunk holnap tokot es cukkinit barkacsolni oran. Utalok felnott lenni. Sokkal jobb volt szakkorbe jarni. Meg zongorazni. Medvealarcokat ragasztani. Mintsem csirizt fozni a kulisszak mogott.

Bonusz vicc:
A budos gyerekek jarjanak szagkorbe.

Muhahaa.

2015. május 21., csütörtök

2015. május 17., vasárnap

2015. május 16., szombat

Ujra Frankfurtban

Kozben vissza is ertem. Nagyon jo volt otthon, mintha nem is mentem volna el soha.
Kipihentem magam, feludultem, eletem legjobb szabadsaga volt.
Vissza az oviba. Az egyik munkatarsam elment, ugyhogy nyugalom tert a csoportunkba, nincs tobb vita, meg hatalmi harc.
Volt Ottoka is itt, epp erre dolgozott, megszalltak nalunk egy ejszakara a munkatarsaval.
Vettem egy bicajt. Vele fogok munkaba jarni. Nagyon eltespedtem az utobbi idoben, jo lesz egy kis testmozgas mar. Attekertem egy racsos hidon. Ma elfogyott az utolso adag, otthonrol hozott fenyoszorpom. Vege.

2015. április 1., szerda

Az utazásom nagyszerű volt. Vindízel hozott Pestig. Szellemes, kedves társaság gyűlt össze az autóban, és olyan gyorsan eltelt ez a pár óra, mintha repültem volna. Igazából az utóbbi idők legkulturálisabb élménye volt ez az út. Bachot hallgattunk útközben és Vivaldit. Dvořákot és Brahmst, nem volt tuctuc és recsegés.
Aztán eljöttek értem a szüleim. Meglátni őket a buszból, megölelni. Beszélgetni.
Mintha el sem mentem volna... Olyan jó hazaérni!
Reggel kétségbeesetten kávét kerestem, megtaláltam, és Riska tejet öntöttem hozzá. És körülnéztem. Zénóka először nem ismert meg és meg akart enni. Ervin viszont nagyon örült nekem, de most kicsit mintha össze lenne zavarodva, hogy kerültem én most ide. Hosszú volt ez a 7 hónap... És minden percét kiélvezem az ittlétnek. Mielőtt visszamennék a rengetegbe.
Pedro ezt soha nem fogja megérteni. Neki nincs hova, nincs kihez mennie. Nincsen olyan hely, amit otthonnak nevezhetne. Valaki, akit szívesen meglátogatna. Vagy aki őt szívesen látná? Olyan hiányosság ez, amit nem lehet kipótolni semmivel.

2015. március 27., péntek

Vegre vege ennek a hetnek. A hospitalas miatt vallaltam nehany plusz orat, igy vegul majdnem 50 orat dolgoztam a heten. Kimerultem. Pfffhhh. Ilyenkor ugy feladnam. Az elismertetest, a hospitalast, mindent. Csak aludnek. Mar neztem mas allasokat is, olyan nyugos vagyok ilyenkor. Mondjuk kerestem otthonhoz kozelebb eso varosokat, es Passau nagyon megtetszett Del-Nemetorszagban. Nem ilyen NAGY, es van Duna, meg valahogy melegebbnek tunik az interneten. Persze csak almodozok, egyelore maradok itt. Nem tudom, mi ez a folytonos utazasi laz. Grrrr.

Hetfon indulok haza!!!

Nagyon varom mar. Este fele erek majd Pestre. Hogy hazaig hogy jutok, meg nem tudom pontosan.
Pedro nincs tul jol. Egyre sullyed lefele, es mar nem tudom, hogy segithetnek rajta.
Mert nem is akar segitseget. Elzarkozott. Feltem.
Most nyugovora terek, dejo, hamarosan talalkozunk! :)

2015. március 24., kedd

A tanitas remekre sikeredett. Olyan szep viragcserepeket gyartottunk, hogy csak na. Legkozelebb csak aprilis 13-an kell mennem, jon a tavaszi szunet, es Juditka elhagyja az orszagot egy idore es hazalatogat. 

2015. március 2., hétfő

Szeretem az almaimat

Neha talakozok olyan emberekkel, akikkel amugy nem. Beszelgetunk, elmeseljuk egymasnak, mi tortent az elmult honapokban, mi foglalkoztat eppen. Ezek amolyan terapias almok, amikor felebredek, mindenre emlekszem, es orulok az egyutt toltott idonek. Mult ejjel Rudnay-koron voltam. Rajzoltunk, beszelgettunk. Most nem portrekat rajzoltunk, hanem tajkepeket. Feri bacsi azt mondta, hogy ne pasztellel dolgozzak, hanem racsos kepeket fessek. Aztan hazakisertem az Evat, es hazamentem a fel tizenegyessel.

Maskor olyanokkal akadok ossze, akiket megbantottam valaha. Vagy ok engem. Es kibekulunk.
Vagy csak heverek egy magas fuvu reten, es Ervinke szaladgal korulottem. Suti a nap az arcomat, es ciripel az egesz taj. Tucskok, bogarak, ilyesmik.

2015. március 1., vasárnap

Marcius, marcius

Ezen merengek:
Hetente gyerekekkel mekegek,
"Erre, erre" - kesergek.
Berregve vedelnek,
Kerepelve fetrengnek.
Szeretem
Eme rettenetet.

Emellett kellene
Emelnem nyelvemet,
De semerre
Nem megyek.
Vegyek eszeket,
Eszek vegyeket.

De hemeresen
Hezemegyek.

2015. február 28., szombat

Lisa az orok vadaszmezokre koltozott



Bucsuznak a nevtelen kiscicak, Lukas nagyneni, Fancsi anyu, Clara nover, unokaoccsei Rex es Fox, Ervin es Zenoka, az udvar orei.


2015. február 26., csütörtök

Ket tuz kozott

en vagyok a viz.
Harman vezetjuk a kiscsoportot. A kolleganoim nagyon kulonboznek egymastol, az egyik balra menne, a masik jobbra. En meg mindkettojuk gondolataiban talaltam valamit, amit magameva tettem. De egymasra nem hallgatnak. Mindketten makacson ragaszkodnak a sajat elveikhez, es nem hallgatnak a masikra. Az egyikuk mereven ragaszkodik a pedagogiai elvekhez, amiket kepviselunk, es neha nagyon szigorunak talalom. A masikuk pedig csak a szivere hallgat, emiatt olykor a fejere nonek a gyerekek. A szigorubbik majusban elmegy szulesi szabadsagra, a masik pedig szeretne inkabb nagyobb gyerekekkel foglalkozni. Nemsokara jon egy uj kollegano is, es mar nem en leszek az UJ.
Es vegre talaltam egy boltot, ahol olcsobban tudok festoszerszamokat beszerezni. 

2015. február 23., hétfő

Elso nap az iskolaban

Ma voltam eloszor hospitalni. Hetente ket delelott fogok menni, mert emellett 39 orat kell dolgoznom. Kis harmadik osztaly, olyanok, mint otthon. Vannak a felenk-okoskak, a felenk-butuskak, nyihereszo vihoraszok, komoly kis tudosok, nagyon meno szumo-harcosok, akik a hetvegen megneztek a legujabb rajzfilmet a moziban, esatobbi.
Mindig is tanitani akartam. Valakiket, valamire. Nem jatszik nagy szerepet, hogy matekot, vagy hogy hogyan kell kanallal enni, csak tanitani.
A bolcsis gyerekek eltorpultek, mikor delben munkaba mentem. Eddig olyan nagynak lattam oket, most meg osszementek 1-2 eves kisbabakka.
Az iskola nagyon profin felszerelt. Meg a kisegitonel is menobb.
Elkezdtem ezt a hosszu utat. Wuff.

2015. február 13., péntek

A kutyamrol

almodtam mult ejjel. Amikor Husvetkor hazamentem (NEMSOKARA!!! :), lementem a hajdani kis kuckomba. Es ott ult a laptop elott, felnezett, es odajott hozzam ket labon. Atoleltuk egymast es felebredtem.

Az  elovizsga nem volt nehez. De elso korben nem sikerult. A nevelok ragozasat ujra at kell vennem. Harom reszbol allt a vizsga. A helyesiras es a szobeli resz rogton sikerult, de a fogalmazasban, amit irnom kellett, volt nehany hiba. Lehet, hogy tulsagosan siettem. Barmikor ujra probalhatom, es a vizsgaztato szerint nem hianyzott sok.

Kaptam csomagot. Gyonyoru akvarell keszletet a noveremtol. Nyuff.
Mar 3 kisbabat szoktatok a bolcsis eletre.


2015. január 31., szombat

Azota

voltam az iskolaban. Mehetek, majd jelentkeznek hamarosan. Tobb gyakornokuk is van, igy fel sem fogok tunni. Szerdan vizsgazom nemetbol. Hetfore es keddre szabadsagot kaptam, hogy kicsit kipihenjem magam, es keszulni tudjak a nagy napra. Ez ilyen szintfelmero probavizsga lesz, ahol megmondjak, hogy mit kellene meg tanulnom. DE ha ugy latjak, eleg jo vagyok, akkor rogton megkapom a nyelwizsgat. Allitolag. Majd elmeselem. :)

Mult szombaton a mosodaban osszeesett egy 60 koruli holgy. Arccal elore eldolt, mint egy fa. Mivel igy felelotlenul eltorlaszolta a bejarati ajtot, a 2 kifele igyekvo ferfi at kellett hogy lepjen rajta. Az egyik visszajott, amikor latta, hogy lehajlok hozza, es segitett felemelni. Par perc mulva azert magahoz tert, meg nem volt komolyabb baja, csak leesett a vernyomasa, de megdobbento volt latni, mennyire ignoransak tudnak lenni az emberek. Ugy leptek at rajta, mint valami magasabb-szelesebb kuszobon. Vagy mintha egy foldon fekvo rangatozo ember beletartozna a kornyezetbe.

Reggelente, mikor munkaba buszozok, szep hegyvideket latok az ablakbol. Szeretnek majd elmenni oda, kicsit vandorolni, kalandozni. Taunusnak hivjak. Uh, mennyire ritkan mozdulok ki Frankfurtbol. Tenyleg tul nagy ez a varos. :)

2015. január 15., csütörtök

Anerkennung

Diploma elismertetes. Igy hivjak a folyamatot, amiben most eroteljesen reszt veszek.
Kicsit felek tole, meg eleg stresszes idoszak lesz ez nekem. A kovetkezo fel evet szivesen atugornam. Hetfon elmentem a helyi altalanos iskolaba bemutatkozni. Leadtam a papirjaimat es eloalltam a kivansagommal, hogy naluk teljesithessek egy tanitasi gyakorlatot, melynek zarasakent vizsgatanitanom kell ketto tanorat. Mindekozben dolgoznom is kell, es letennem egy nemet nagyon-felso-foku nyelvvizsgat, amire mar jelentkeztem, de meg nem valaszoltak, mikor kell mennem.
Az iskolabol ma irtak vissza, hogy mehetek! A reszletek megbeszelesere jovo heten meg egyszer meglatogatom oket, aztan kiderul, mikor kezdodik az eletem NAGYON FARASZTO ES KEMENY ES ES ES resze. De a vegen, ha minden sikerult es tuleltem ezt a turbo idoszakot, akkor itt is dolgozhatok tanitokent.

Itt enyhe oszies ido van! :)
Hianyoztok!

2015. január 11., vasárnap

Boldog uj ev.

Az elso munkas hetem nagyon vidamnak bizonyult. A gyerkoceim edesek, es jo volt ujra talalkozni a kollegaimmal es a szulokkel. Barataim meg nincsenek. A lakas meg mindig nincsen teljesen kesz. Szeretnek kialakitani egy festo-sarkot, ahol semmit nem tudok osszekenni. Lehet, hogy be kellene vonnom a falat es a parkettet valami foliaval. Majd kitalalom.
Skypoltam a csaladdal es Ervinnel. Beszelgettem a Carolaval. Vegre online vagyunk!
Es hetfon iskolaba megyek!!! Csak megbeszeles lesz, hogy egyaltalan gyakorlatozhatok-e ott, de akkor is izgulok.