A hosszú szünet után ma este úgy éreztem, mintha egy heti munka után vinne haza a 8:20-as. Olyan szívmelengető volt újra látni a kicsikéimet, elmesélni, mit csináltunk az elmúlt napokban. Ma olyan alkalmatlan pedagógusnak éreztem magam :), sokkal inkább kedvem volt barátnak lenni. Játszani, beszélgetni, nevetni együtt.
Kaptam Évámtól egy zsák anyagot, amiből kedvemre foltvarrhatok majd, ha lesz időm rá. Mert időm az van, csak nem mindenre adhatok annyit. :) Holnapra már tele van a határidőnapló, meg azutánra is, és a napok csak futnak és rohannak, és még annyi emberrel szeretnék találkozni, annyi emberrel beszélgetni, elmenni és visszajönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése