2014. február 14., péntek

Zab(a) azaz a Kollath-reggeli

Anyuka egeszseges konyveben (melyben tobbek kozott  a krumplipure kezapolo hatasat is kifejtik) talaltam ezt a receptet. Eddig nem hallottam rola, pedig a net hemzseg a kulonfele Kollath-receptektol, es jotekony hatasairol. (Utobbibol van egy hosszu lista, kivancsian varom az eredmenyt.) Erdemes nehany napra kiprobalni, aztan ugyis "raszokik" az ember.
 
En igy csinaltam:
Este beaztattam 5 evokanal zabpelyhet (ezt sajna vizben kell, pedig a tejet jobban szeretem), most mar kerul bele buzacsira es zabkorpa is, izesitve egy kis fahejjal. (A jovoben ezt elkerulom, mert iszonyatosan keseru lett.)
Reggel darabolok bele almat es kesz. (A professzionalis receptnek tobb hozzavaloja van: mazsi, mak, mez, aszalt gyumolcsok es citromle is, ha valamikor eljutok bevasarolni, akkor beszerzem ezeket is, meghat a reggelek valahogy meg olyan rovidek.)

Azert tetszett, mert nem dieta, csak egy egeszseges energia-reggeli. Amugy is utalnek dietazni. Nem irja le, mit NEM szabad enni. Csak hozza magaval. Hogy pl. nehany dolgot nem kivanok egy ido utan. Nem vagyok annyira ehes, es hamarabb jollakok. Nem nassolok, es ha megkivanok egy kis csokit, akkor tul edesnek erzem, es nem tudom befalni az egeszet. 
Mintha (ez nem biztos) kipihentebben ebrednek, sot neha magamtol. Na, ezek az elso eszlelt hatasok. 

Ja, ma szen-monoxid volt az irodaban. Es mar delben itthon voltam. 


2014. február 13., csütörtök

A hetvege margojara

Visszatert egy erzese, amit tizennegy evvel ezelott eltemetett magaban. Valami olyan erzes volt az, hogy az elet szep. Hogy alkotni valamit izgalmas. Hogy figyelni egymasra megnyugtato.
Azt hitte, Istenert fel kell adnia valamit. Mindent. Baratokat, szokasokat, hobbikat. Aztan sotetseg lett, es mar semmije nem volt. Se istene, se baratai, csak a nagy hazugsag legbelul, hogy minden rendben van. Vegul mindent feladott. Onmagat is, az eletet, eltuntek a celok es a nagy almok.
A hazugsag maradt.
A tagadas maradt.

Status quo

Èn tényleg minden reggel meggyözöm magam arról, mennyire szeretem a munkámat és minden velejáróját, de ma azt kell hogy mondjam, az emberi ostobaság végtelen, és nagyon nehéz szeretni és elfogadni. Ami jó, azt tönkre kell tenni. Zúgolódással, elégedetlenséggel, türelmetlenséggel.
S mivel jobb nekem, ha nem nyitom ki a számat, hanem halkan, magamba-robbanva bólogatok mindenre, ezért inkább itt hányom el magam:

RGAUKDJGJRAGHAJGDKGHLRGBFMNDBAGRQPRÜRHDÖFDÖAGHLKREGHKGKJAGHKJAGHAHÖGHARGHDKJGAFHGHRGHRÖEGHKAGJLDG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Amúgy készül egy újabb tutorial kép :)
lassacskán