AZ EFÉZUSI GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK ÍRD MEG:
(...)
ÉS HŰSÉGES VAGY, TERHET HORDOZTÁL AZ ÉN NEVEMÉRT, ÉS NEM FÁRADTÁL EL.
DE AZÉRT VAN PANASZOM ELLENED: AZ, HOGY AZ ELSŐ SZERETETEDET ELHAGYTAD. EMLÉKEZZÉL MEG AZÉRT, HONNAN ESTÉL KI! TÉRJ MEG, ÉS CSELEKEDD AZT, AMIT ELÉBB: MERT HA NEM, ELJÖVÖK HOZZÁD, ÉS HA MEG NEM TÉRSZ, GYERTYATARTÓDAT KIMOZDÍTOM HELYÉBŐL.
(részletek a Jelenések Könyvéből)
Ma nagyon rámterhelődött, hogy az első szeretet, ami egyszer úgy lángolt bennem, már csak egy őrláng. Nem teszek semmit Istenért. Régen terhet hordoztam, nem fáradtam el, mára viszont kihűltem. Nem szolgálok. Pihenek. Alszom.
Emlékeznem kell, honnan estem ki? Melyik volt az a pont, amikor már nem tápláltam a tüzet? Már nincs bennem ugyanaz a hév és elszántság. Azt szeretném, azt KELL tennem, amit azelőtt, mielőtt elaludtam volna.
Aki végtelenül szeret, aki mindent odadott, nem szeretettel válaszolok a szeretetére. Már nem Ő a legfontosabb, hanem jöttek mindenféle dolgok, amik lényegesebbé váltak. Tele van az életem szeméttel, fölösleges haszontalanságokkal. Neki már nincs MINDENBEN helye.
Kell a szeretet. Az, amit Ő ad. Hadd égjen megint. Hadd legyen Ő az útmutató. Hadd lennék a hegedű.
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
lépcső, min felhalad valaki más,
ekevas, mely mélyen a földbe ás,
ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
de szirmát ki nem bontja a virágnak,
s az emberek, mikor a mezőn járnak,
a virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
és nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
egy mély sóhajtás fel a magas égig,
legyek a drót, min üzenet megy végig,
és cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
egyszerű, durván összerótt ladik,
mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
míg le nem teszi a művész a vonót.
1 megjegyzés:
Szia Csarli!
Köszönöm a bejegyzésed, én is idetévedtem a te jóvoltodból és nagyon jó volt ezt a bejegyzésedet is olvasni. Néha fájdalmas, ha mérlegre kerülünk, de azt jelenti, hogy Atyánknak nem mindegy a szívünk és az életünk.
Olvastam, hogy a Mecsekben kirándultál te is. Ezek szerint a környéken laksz vagy laktál?
Megjegyzés küldése