18

Ma vittem egy flakon hajzselét a srácaimnak. Mindegyikből igazi kis tűzfiókát varázsoltunk, de volt köztük Elvis, Pumukli és Szőke kapitány is. :)
Jó móka volt. :)


Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.

Milyen igaz, hogy mennyire fontos, milyen példát mutatunk, milyen hangon beszélünk, milyen tempóban élünk! Elég egy kedvesen megfogalmazott mondat, és elindítunk egy kis fejlődő személyiséget egy úton! És ugyanúgy, ha valamit elhamarkodottan, átgondolatlanul, durván mondunk, teszünk, már ott van a pecsét, a folt.

Eszembe jutott, hogy egyszer a kislányom -mint minden kislány és kisfiú- véletlenül kiborította a poharát az asztalnál. És nagyon leszidtam, hogy ilyen ügyetlen. Aztán én is kiöntöttem és nem szidott le senki, mert én felnőtt vagyok. Pedig ugyanolyan ügyetlen voltam, vagy még jobban is, mert biztosabbak a kezeim. És akkor úgy égtem és bocsánatot kértem tőle, de ő már el is felejtette, de bármikor, ha valaki kiöntött, leöntött, átöntött valamit, csak nevettünk és segítettünk egymásnak megoldani ezt az igazából szóra sem érdemes "világrengető, karakterhibára utaló katasztrófát."

Olyan fölösleges dolgokon tudunk problémázni.