Lecsukom pilláimat, Uram! Ma este szemeim már elvégezték munkájukat, és tekintetem, mely egész nap az emberek kertjében sétálgatott, visszatér lelkembe.
Köszönöm, Uram, szememet, a nagy távolságra kitárt ablakot. Köszönöm tekintetemet, amely úgy viszi lelkemet másokhoz, ahogyan napod adakozó sugara a világosságot és meleget árasztja.
Ezen az éjszakán arra kérlek, hogy holnap a reggeli világosságra nyíló szemeim készségesen szolgálják lelkemet és Istenemet. Add, Uram, hogy szemeim világítsanak, hogy nyílt tekintetem vágyat keltsen a tisztaság után!
Add, hogy tekintetem ne legyen kiábrándult, csalódott, kétségbeesett, de tudjon csodálkozni, lelkesedni, szemlélődni! Add, hogy be tudjam zárni szememet, hogy téged biztosabban megtaláljon, de félelemből soha ne fordítsam el a világtól!
Adj mélyreható tekintetet, hogy felismerhessem jelenlétedet a világban, és add, hogy az emberi nyomorúság elől soha ne zárjam be szemeimet, hogy tekintetem józan és határozott legyen, de tudjon szánakozni, szemem tudjon könnyet ontani!
Add, hogy tekintetem ne piszkolja be, amit érint, ne zavart keltsen, hanem megnyugtasson, ne szomorítson, hanem örömre derítsen, ne csábítson, nehogy foglyul ejtsen, ne hívogasson, magával ragadjon, magunk fölé emeljen!
Tedd, hogy a bűnöst megzavarja tekintetem, mikor felismeri benne a te világosságodat, de ne szemrehányást olvasson ki belőle, hanem biztatást! Add, hogy megrázza a tekintetemmel való találkozás, mert benne Istennel találkozik.
Add, hogy felhívás legyen, trombitaszó, mely mindenkit kicsal háza küszöbére, nem miattam, Uram, de mert te haladsz el arra! Hogy mindez benne legyen a tekintetemben, Uram!
Ma este újra neked adom a lelkem, a testem, a szemem, hogy ha testvéreimre nézek, a te szemed nézzen rájuk, és belőle intés szálljon feléjük. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése