Hétfő?

Vagy kedd van, na mindegy. Ilyenkor úgy összefolynak a napok. Wááááá!!!
Ma kemény estém volt. A napköziben jó volt, sétáltunk egy nagyot, kellemes meleg idő volt, beszélgettünk a lányaimmal, a kollégákkal, de az este.
Ma mindenkinek hasmenése volt. Nem kommentálom. Ezt a részét még nem bírom. Lehet, mégiscsak tovább kellene állnom, ha lejár itt az időm. Majd a JóIsten megmutatja, meg ad erőt is, ha már nekem nincs.
Mindenesetre van még egy kellemetlen része a munkahelyemnek. De erről majd valamikor máskor. :)

Most már fekszem.
Nővéreméknek végre rendbe jönnek a dolgaik Angliában. Hála!
1 hónapja vannak kint, és eddig nem ment minden jól. Ott szeretnének gyökeret verni a barátjával, és úgy mentek ki, hogy találomra kiválasztottak egy várost, és munka és lakás nélkül elindultak. Lakás rögtön lett, de a munka miatt eddig féltek, hogy lesz-e, és mikor? De most úgy látszik, minden rendbe jön, és remélem, hogy a nővérem ezáltal közelebb kerül Istenhez is!
Nekem ez lenne a legjobb. Meg neki is.

Ő az én kis kincsem, Riona:

Mostanában küzdök valamivel, már régóta, de most terhel, és véget kell vetnem neki. Egyszer s mindenkorra.
Jajjaj, nehogy elfelejtsek bemenni a cicánk gyógyszeréért az állatorvoshoz! Mondjuk egy jó kis fejmosást fog adni, hogy 1 hét múlva megyek csak...
Meg annyi mindent tervezek még, amibe bele kell már vágnom.
Főleg, hogy a barátaim leveleire válaszoljak.

Mégis
Túrmezei Erzsébet

Milyen sokat kellene hinnem,
s mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
s hányszor eltévedek.

Mégis... elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el,
Hisz oly keveset hiszek még,
s már az is fölemel.

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg töről töbre nő,
s egész a célig elsegítsen;
mert hatalmas Isten Ő!