Jól érzem magam itthon, és ez a szó most egész más is lett. Itthon :)
Dolgozgatok is, egy speciális iskolában nevelgetek 40 gyerkőcöt, nagy feladat, szeretem! Az első hónapban még minden este hullaként dőltem az ágyamba, de most már oké a dolog.
És hamarosan a jogosítványom is meglesz.
Juhhúúú, ezt sem gondoltam volna. Hihetetlenül túl tudom bonyolítani a dolgokat. És új szabályokat találok ki. Meg minden.
Kiváncsi vagyok, Danika hazament-e hétvégére...
Ő egy államigondozott kissrác, nagyon aranyos. Minden este kiteszi a táskáját a folyosóra, mert papa jön érte. Persze nem. De néha hazaviszik a nagyszülei. Olyan csalódott, amikor nem. És nem tudom, hogy, de muszáj nekik segítenem, valamit tennem értük. Most ez éltet.
Meg a kórusunk, a gyüli, a barátaim.
Rá kellett jönnöm, hogy távollétem alatt a legtöbb barátom eltűnt. Úgyhogy újak után kell néznem. De most pihi, olvasás, alvás... Holnap kezdődik a mókuskerekem. :)
"Ahol ránk Jézus vár
Valami mindíg vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend . . .
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindíg vár.
S Valaki mindíg vár.
Mert Jézus mindíg, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindíg vár,
de százszorosan vár ránk - a csendben!"
Túrmezei Erzsébet
Copyright (c) 123RF Stock Photos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése