Neha csak ugy el kell indulnom.
Ha elkeszult egy kep, vagy mar nem tetszik, ha nehany vonast elrontottnak latok, akkor ujra kezdem.
Eloveszek egy uj lapot, es belevagok. Es figyelek arra, hogy az elozo rajz elhibazott vonalait ne huzzam megint meg.
A valtozasok izgalmasak. Mint mikor megismerek valakit, es meg annyi mindent tudunk meselni egymasnak. Meg olyan sok ujat tudunk adni egymasnak. A sok kerdes, es a felfedezes.
A valtozasok felelmetesek is. Az ismeretlen es bizonytalansag, kiszinezek egy kozeli jovot, hogy milyen lesz. De neha tenyleg kell egy uj perspektiva, valami uj kihivas. A rutinbol tudatos cselekves lesz. Az erzes, hogy nem vagyok robot. Nem mintha robotnak lenni nem lenne kenyelmes es kellemes is. Amikor mar mindent tudok es mar miota nem hallok semmi ujat.
Biztonsagban vagyok es magabiztos. Aztan jon a valtozas, es az egesz elet olyan bizonytalanna valik.
A valtozasok felviditanak. Egy uj nezet, valahogy remeny valami masban. Hogy jo lesz, hogy jobb lesz.
De az is lehet, hogy a valtozasok csak megmutatjak, mennyi mindent vesztettem. Vagy veszthetnek.
De mindig kezdodik valami uj. Amit vesztesegnek erzek most, igazabol mar regen elmult. Es mar nem is resze az eletemnek, de hianyzik. Valahogy nem szeretek felnott lenni.
Ha elkeszult egy kep, vagy mar nem tetszik, ha nehany vonast elrontottnak latok, akkor ujra kezdem.
Eloveszek egy uj lapot, es belevagok. Es figyelek arra, hogy az elozo rajz elhibazott vonalait ne huzzam megint meg.
A valtozasok izgalmasak. Mint mikor megismerek valakit, es meg annyi mindent tudunk meselni egymasnak. Meg olyan sok ujat tudunk adni egymasnak. A sok kerdes, es a felfedezes.
A valtozasok felelmetesek is. Az ismeretlen es bizonytalansag, kiszinezek egy kozeli jovot, hogy milyen lesz. De neha tenyleg kell egy uj perspektiva, valami uj kihivas. A rutinbol tudatos cselekves lesz. Az erzes, hogy nem vagyok robot. Nem mintha robotnak lenni nem lenne kenyelmes es kellemes is. Amikor mar mindent tudok es mar miota nem hallok semmi ujat.
Biztonsagban vagyok es magabiztos. Aztan jon a valtozas, es az egesz elet olyan bizonytalanna valik.
A valtozasok felviditanak. Egy uj nezet, valahogy remeny valami masban. Hogy jo lesz, hogy jobb lesz.
De az is lehet, hogy a valtozasok csak megmutatjak, mennyi mindent vesztettem. Vagy veszthetnek.
De mindig kezdodik valami uj. Amit vesztesegnek erzek most, igazabol mar regen elmult. Es mar nem is resze az eletemnek, de hianyzik. Valahogy nem szeretek felnott lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése