Visszatert egy erzese, amit tizennegy evvel ezelott eltemetett magaban. Valami olyan erzes volt az, hogy az elet szep. Hogy alkotni valamit izgalmas. Hogy figyelni egymasra megnyugtato.
Azt hitte, Istenert fel kell adnia valamit. Mindent. Baratokat, szokasokat, hobbikat. Aztan sotetseg lett, es mar semmije nem volt. Se istene, se baratai, csak a nagy hazugsag legbelul, hogy minden rendben van. Vegul mindent feladott. Onmagat is, az eletet, eltuntek a celok es a nagy almok.
A hazugsag maradt.
A tagadas maradt.
Azt hitte, Istenert fel kell adnia valamit. Mindent. Baratokat, szokasokat, hobbikat. Aztan sotetseg lett, es mar semmije nem volt. Se istene, se baratai, csak a nagy hazugsag legbelul, hogy minden rendben van. Vegul mindent feladott. Onmagat is, az eletet, eltuntek a celok es a nagy almok.
A hazugsag maradt.
A tagadas maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése