a pasztellkréta volt. Kaptam valakitöl
(talán a nagybátyámtól) egy nagy
(akkor nagyon-nagyon soknak tünt) dobozzal, puha, kerek, vastag, színes kréták
(lehet, hogy porkreta volt ez igazabol?). Ùgy emlékszem, soha nem is próbáltam ki öket, de azért naponta kicsomagoltam és gyönyörködtem bennük. Megsimogattam öket, egytöl-egyig, majd a szeánsz befejeztéül beledugtam a dobozba az orromat, és beszívtam ezt a finom, földes, puha illatot.
Szóval most egy pasztell-képet készítek. Eddig 3 pasztell-kepemet
nem semmisitettem meg. Sajnos nagyon fontos az alap, a szinek egy ido utan "elfaradnak", es meg a fixalassal is el lehet szurni az egeszet. Ok lennenek a tulelok:
 |
| Cuki skicc a "lanyomrol" |
 |
Hmm, valami iskolai feladat volt,
nem tudom, hogy elte tul a pasztell-apokalipszist.
Talan mert ilyen volt a szobam. |
 |
Az elso probalkozas. O igazi sotetzold
pasztellpapirra keszult. |
Meglatjuk, ennek mi lesz a sorsa. :D
 |
O a gyonyoru pasztellkeszletem. Rajtuk pedig kiprobaltam
nehany papirt. Sajnos szines papirom nem volt.
A feher nem a legszerencsesebb. |
 |
| Eddig meg egesz jo! |
 |
Szennel felvazoltam a temamat. (Ez egy kep a rajzos konyvembol.
Eredetileg tussal es vizfestekkel keszult.) |
 |
Az eg mar megint sarga! (Itt meg nem tudtam, hogy
ez kesobb problemas lesz.) |
 |
Igen, az eg mar zold. Jeee! Elfelejtettem, hogy a pasztellre
nehezkes mas szinnel ramenni. |
 |
| Kialakitottam a fak lombjait, oszies szinekkel. |
 |
| Probalom menteni az eget. |
 |
| Valami sotet szin meg hianyzik. |
 |
Na, ilyenkor kezd faradni minden. A papir, a tul sok szin,
meg en. |
 |
| Az eloterbol hianyzott nekem egy kis kek. |
 |
| Az eg elmosasaval befejeztem a tenykedest. |
Azert, hogy valami szepet is mutassak, ilyeneket is lehet rajzolni pasztellel:
1. Nagy Istvan, o a varosomhoz is kotodik.
2. Edgar Degas, o inkabb a vilaghoz.
3. Es Rippl-Ronai, o Magyarorszagon a legjobb ebben a mufajban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése