Sorsok 2

muti.miez.énis

Takarítónö volt nálunk pár hónapig. Sajnos gyakori családmodell: egy fiatalabbért, szebbért elhagyott, sötét szemkarikás feleség, két iskolás gyerekkel, elvégzett kismillió tanfolyamot, csak munka nincsen. Mesélte, hogy nagyon nehéz, a lakbért sem tudja már fizetni, teljesen kilátástalan minden.

Aztán eltünt, nem jött többet, nem lehetett elérni.
Most fölöttünk lakik. Ma reggel, amikor a buszhoz mentem, láttam, hogy ö is ott várakozik. Mire odaértem, elbújt a ... ööö "buszmegálló-bódé?" alá, láttam, hogy nem szeretné, hogy meglássam, ezért eljátszottam neki. Csak olyan furcsa érzésem volt, hogy miért.

Azt gondolom, hogy magunkat nem éri meg feladni senkiért. Föleg nem olyanért, aki éppen ezt kivánná tölünk. Kivéve egyet, aki azt is mondta, hogy csak nyugodtan lépjek ki a csónakból.