Van egy kisebb kor, olyan 80-90 csalad, akikkel mar ismeretlenul is baratok vagyunk. Beszelgetunk, tudunk egymas oromeirol, banatairol, tortenetek szovodnek, es nehany honap elteltevel tovabb irodnak. Nem csak az uzletrol beszelgetunk, hanem egymas tanacsat, velemenyet kerjuk egy-egy adott szituaciora.
Nehanyukat szeretnem majd meglatogatni, ha idom engedi.
Az egyik "kedvencem" egy erzekeny, csalad kozpontu mezogazdasz, akinek nincs szerencseje a nokkel, viszont nagyon vagyik egy nagy csaladra, gyerekekre. Amikor eloszor beszeltunk, eppen tul volt egy tavkapcsolaton, masodjara megtalalta elete szerelmet, aki a harmadik beszelgetesunkkor mar nem volt vele.
Vagy az aggodo anyuka, akinek nagyon beteg volt a kislanya, evekig. Minden alkalommal elmeselte, eppen milyen kezelesre, hova mennek. Es tavaly meggyogyult, pedig mar lemondtak rola az orvosok. Eloszor nem ismertem meg a hangjat, mintha egy sotet felho szakadt volna fel belole.
Vagy egy tulterhelt teherszallito kamionos, aki fel lemondani a megbizasokat, nehogy elmaradjanak a vevoi. Pedig mar nagyon faradt, szeretne pihenni, es a felesegevel is sokat veszekednek emiatt.
A hangunk olyan sok mindent elarul rolunk.
1 megjegyzés:
olyan nagyon aranyos vagy csarlito., meg okos es szep. aklu
Megjegyzés küldése