2013. február 2., szombat

Probalkozom

Mielott a billentyuzetem ujra komaba esne, meg leirom gyorsan, hogy vagyok.
Mert 2 hete nagy valtozason estem at. Lezarult egy eleg sotet szakasz, nem tudom miert, honnan jott, de most jo.
Szoval mar par honapja merges voltam. Nem volt ra konkret okom, egyszeruen minden es mindenki felidegesitett, amivel & akivel csak kolcsonhatasba kerultem. Persze probaltam elnyomni, de ez az univerzalis duh, csalodottsag, elegedetlenseg erosebb nalam. Utaltam felkelni, munkaba menni, utaltam a kolleganomet es a fonokomet, idegesitettek a kozos beszelgetesek, utaltam hazajonni, eszembe jutottak olyan 100 eves szituaciok, ahol megserultem, amiket igazabol mar elfelejtettem. Es felideztem oket, hogy utalhassam oket is. Es azon is sokat gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha...
A gondolatoknak nagyon nagy ereje van.
Ez most rombolo volt, szinte ereztem, ahogy a gyomromat szetrobbantja a harag, ami bennem van, aztan elult. Eloszor imadkoztam azert, hogy mindenki, akire haragszom, jol megkapja a magaet. Aztan rajottem, hogy igazabol magamra haragszom, mert meg nem vagyok az, aki egyszer leszek, es magamat utaltam, mindenert.
Szoval nem akarok merges ember lenni. Sokkal jobb mindennek orulni.


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

meg kell szabadulni a sulyoktol amik visszatartanak attol , hogy az legyel ami majd leszel. maskulonben ugyanitt maradsz orokre. - aklu