Itt mindig olyan elmelkedesek vannak, ami valahogy passzol a napomhoz.
Nem masolom le most az egeszet, es a kerdest, hogy miert esunk bele tobbszor ugyanabba a hibaba, valaszolja meg mindenki maganak.
Portia Nelson
Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.
Ma vegre nem tortent semmi.
A kiscicak ma elmentek felfedezoutra, es azt gondoltam, hogy nem fognak visszajonni, mert sehol nem lattam oket egesz delutan. Aztan estefele az anyamacsek kiugrott az ablakon es elment. Fel ora mulva a kicsik kisereteben jott vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése