Nem szerette az ügyintézéseket. Be kellett mennie a városba, mindenféle kötelezően fontos (részben pozitív) dolgot elintéznie. És persze találkozni a régi jó barátokkal, akik mindig örömmel vártak rá, amikor egy-egy állomásról HAZAérkezett. Olyankor mindig úgy érezte, mintha el sem ment volna, mintha nem is változott volna semmi. Még egy régi gimnáziumi barátnőjével is találkozott, aki véletlenül hazalátogatott egy hétre eső-földről.
Mostanra teljesen kipihente magát, a sok alvás és pihenés újra feltöltötte az akkumulátorokat, amikkel az utóbbi hetekben olyan ügyesen gazdálkodott, nehogy teljesen lemerüljenek. Bella-ország még hiányzott neki, a munka, az esti pörgés, kabarék, show-k, amiket a munkatársaival együtt töltött idő tett ennyire értékessé. Fájdalmas érzés volt, ha arra gondolt, hogy EZ nem lenne ugyanaz, ha visszamenne, ez a csapat már soha többé nem lesz így együtt. Az UGYANaz csak otthon várt rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése