Ma azért volt olyan gondolatom, hogy ezt nem csinálom tovább, amikor az egyik fiú dührohamot kapott és elkezdett padokat döntögetni, mert nem engedtem el hamarabb. Vagy amikor a lányok hisztiztek, mert nem mehettük számítógépezni, akkor jönnek olyan gondolatok, hogy nem éri meg. Hogy nem akarok maradni. Hogy túl nagy áldozat. Hogy nem érdemlik meg az időt, amit velük töltök, hogy nincs értelme, nincs eredmény. De lehet, még nőnöm kell a feladathoz, higgadtabbnak, türelmesebbnek, bölcsebbnek lenni, tudni, hogyan reagáljak egyes helyzetekben. És tudom, hogy megállom a helyemet. A kérdés, milyen helyet,hol és meddig. És melyik lesz az a perc, amikor búcsút kell mondanom. Mert mindig csak addig maradok, ameddig kell. És most még itt a helyem.
Copyright (c)
123RF Stock Photos
1 megjegyzés:
Mindenkinek megvan a helye a világban! És azt se feledd,hogy "Jó munkához idő kell!"
Megjegyzés küldése