2015. március 2., hétfő

Szeretem az almaimat

Neha talakozok olyan emberekkel, akikkel amugy nem. Beszelgetunk, elmeseljuk egymasnak, mi tortent az elmult honapokban, mi foglalkoztat eppen. Ezek amolyan terapias almok, amikor felebredek, mindenre emlekszem, es orulok az egyutt toltott idonek. Mult ejjel Rudnay-koron voltam. Rajzoltunk, beszelgettunk. Most nem portrekat rajzoltunk, hanem tajkepeket. Feri bacsi azt mondta, hogy ne pasztellel dolgozzak, hanem racsos kepeket fessek. Aztan hazakisertem az Evat, es hazamentem a fel tizenegyessel.

Maskor olyanokkal akadok ossze, akiket megbantottam valaha. Vagy ok engem. Es kibekulunk.
Vagy csak heverek egy magas fuvu reten, es Ervinke szaladgal korulottem. Suti a nap az arcomat, es ciripel az egesz taj. Tucskok, bogarak, ilyesmik.

Nincsenek megjegyzések: