2014. augusztus 23., szombat

THE END (2009-2014)

Most mar a levegoben logok. Egy teljes hetig. Mivel szamos indulatos visszavonos felmondas utan, a pszichoszomatikus szivrohamom es az ujra meg ujra kiujulo idegpottyeim unszolasara vegleg beadtam a torulkozot es felmondtam. Most tenyleg.
Mondjuk ugy, hogy a fonokom naci. Az a fura kollektiv naci tipus, aki sajat magan es a ferjen kivul (aki mar-mar ubernacinak szamit) mindent, mindenkit, elot es elettelent lenez, utal, megvet es ezt harsanyan hangoztatja is. Nehez volt eligazodni rajta, mert voltak jo napjai, tenyleg. Szegeny sorsu, fogyatekos gyerekeket tamogatott, ruhakkal, elelmiszerekkel. Aztan
DURR
a hatuk mogott a legnagyobb utalattal es megvetessel beszelt khm orditott roluk, illetve hadd ne felejtsem a kedves viccelodest, miszerint "ezekbol" cirkuszt lehetne alapitani.
Ilyen meghasonlott erzesek es a jo meg a rossz orokos harca utan a szivem felmondta a harcot.
Innen el kell menni.
Persze megkaptam, hogy igazabol nekem is az orszagbol van elegem, es LATOD MINDIG NEKUNK VOLT IGAZUNK: A MAGYAROK SZAROK; EZERT MESZ EL.
Akkor mar csak csendesen mosolyogtam, es most olyan szabad vagyok. :)
Asszem errol is rajzolok majd valami szepet.

Nincsenek megjegyzések: