Na, megint itt. Neha olyan foloslegesnek erzem, hogy itt irjam ki magam, hogy torolnem az egeszet.
Most, hogy vegre elolvadt a nagy ho, en is bicajra pattantam. Az elso heten meg nagyon faraszto volt ez a hirtelen megmozdulas, de most mar kifejezetten kivanom, es hianyzik, ha valamiert nem pedalozhatok.
Egy nagyon hosszu es faradalmas het vegehez ertem el vegre, kinkeservesen, es annyi tervem van es otletem, es semmit nem fejezek be. Mert egy ido utan a terveimet es az otleteimet is foloslegesnek tartom. Nyahh.
Es mar megint univerzalisan elegedetlen vagyok. Egy helyben topogok, az ido megis olyan gyorsan megy.
 |
| de regen |
3 megjegyzés:
juditka, pedike, puszika, dorpolade
na, az utolso szot nem ertem :D
ez az egy(etlen)ik kedvenc kepunk, mikor olyan meleg volt ejjel, hogy az egesz csapattal a tengerparton aludtunk
azt jelenti az utolso szo zsurpiloripo
Megjegyzés küldése