Jézus kezébe adhatom, ezt mindig elfelejtem. Mert majd Ö gondoskodik mindenröl. Csak mikor már úgy érzem, hogy az egész világ gondja-baja az én vállaimat terheli és mindenki engem kérdez, tölem vár el mindent és már nincsen hely a naptáramban, akkor jut eszembe, milyen fölöslegesen erölködöm. Ès amikor letettem öket, már olyan nevetségesen jelentéktelenek Isten hatalmának a fényében. Es ramnéz. Kicsit szomorúan. Hogy még mindig nem bízom Benne 100%-osan. Hogy tényleg jófele szeretne vezetni.
Tényleg mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése