Életjel

Ilyen esős, rideg estéken csak kedvem támad írni egy kicsit. :)

Nemrég értünk haza a munkából. Fáradtan, kimerülve, felborzolt idegekkel kedves főnökasszonyomnak köszönhetően. Már megint.

Hányszor megfogadtam már, hogy többet nem megyek. :)

De a munka maga tetszik, és örömmel csinálom, a főnök pedig nincs bent olyan sokat.

Persze olyankor adja magát. :)

Tesómék már lassan egy hónapja Angliában vannak, még nincs sok hír róluk, munkakeresés, beilleszkedés, ilyesmik.

Április óta már gyarapodtunk 5 kiscicával, 2 sajnos hamarosan az örök vadászmezőkre költözött. Azóta voltak itt a nővéremék nyáron látogatóba, kiköltöztünk az albérletből, jött és ment 2 új munkatárs :), majdnem vettünk egy annyira szép fekvésű, romantikus, fás-kertes, sürgős felújításra szoruló házat, aztán kinyiffant a kedvenc kiscicám Miss Piggy, Klára meg lelépett, szerintem megtalálta a tetemet és azt hitte, ő következik.

Aztán hazaköltöztünk.

Most minden egész kiegyensúlyozott. Már vágyom egy kis nyugalomra, hogy semmin ne kelljen annyit problémáznom. Pedig ígéretem van rá, hogy nyugodtan adjam a gondjaimat Jézusnak, mert majd Ő foglalkozik velük. De nehéz. Olyasmi, mint olyan járművön ülni, amit nem én vezetek. :) Előfordul, hogy repülőn "rányomok" a fékpedálra :)

Mostanában hétvégenként elutazunk egy-egy városba, körülnézni csak úgy. Voltunk Pakson, Pécsen(tt) kétszer is, meg Szekszárdon, erre-arra.

Szerintem pedrónak egyre súlyosbodó honvágya van, de nem vallja be. Lehet, el kellene mennie pár hétre.

Olyan szépek ezek az őszies-ködös reggelek, mikor munkába megyünk :)

Copyright (c) 123RF Stock Photos