7

huh a tegnapi nap...
a miniklub sajnos nagyon rossz pontokat kapott most :)
két hetente van pontozás a vendégek véleményéből egy statisztika, és nagyon lementünk...
úgyhogy bele kell húznunk
de annyi próba, annyira fáradtak vagyunk
napi 4-5 óra pihenés, az éjszakát is beleszámítva,
tegnap gyerek-partit rendeztünk, kaptunk 3 óriási dizni kosztümöt, gufi, miki és donald, én donald voltam, fényképeszkedés a gyerekekkel, meg ilyesmik
annyira édesek voltak, teljesen el voltak ájulva, amikor a 2,5 méteres figurák kitántorogtak az udvarra :)
és jöttek és kiabáltak, hogy mikiiii!!! guuufi!!! donald!!!!! :)
aztán ugyanebben a jelmezben mini-disco, :)
egyrészt nem annyira lehet kilátni, mozogni sem igazán, de nagyon vicces volt :)
remélem lesz majd fotó is :)
van egy ének, amikor befelé kell mennünk a körbe, és énekelni, hogy nonnonnoesononno...blabla
és a gyerekek sikítoztak és menekültek az óriások elől
aztán cats... én megint dj :) nagyon szeretem! előtte minden gyereket kifestettem macskának, meg még reggel barkácsoltunk füleket :) nagyon cukik voltak
aztán takarítás
hajnali 2-ig meeting, megbeszélés,...
pedro még mindig lanzarotén
még kicsit maradnia kell
mert a lány, aki helyette lesz, még nem érkezett meg...
a 2 új, akik egy hete vannak itt, már mennek is, nem férnek össze a főnökkel

és hogy ne csak mindig jó dolgokról írjak, mert lehet,már megtévesztő, hogy itt minden csak szép és jó, és mennyire könnyű és pazar itt az élet (az én szemszögömből igen, miért is ne?)
pedig próbálok, mert olyan fölösleges a rossz dolgokon rágódni, így visszanézve inkább vicces ez a küszködés, ez az élet

de nem egyszer volt, hogy az ügynökségem késve utalta a fizetésemet, és 4 napig nem volt mit ennem és innom, és a sós csapvizet ittam, mert már annyira ki voltam száradva, de nem panaszkodtam és nem kértem segítséget senkitől, főleg, hogy nem is ismertem senkit

hogy a 7 hónap alatt, amit a régi ügynökségemmel töltöttem, összesen 4,5 hónapnyi munkát kaptam, mert jött a krízis, és elvesztették a hoteleiket

és hogy sokaknak adtam kölcsön, akik aztán nem tudták, vagy nem akarták visszaadni
de én szeretek segíteni másokon,

hogy pedro 1 hétig a hegyekben lakott és az utcán koldult a turistáktól, mert az ügynöksége átverte, és minden nap arra kellett gondolnom, hogy történni fog vele valami, miközben én fuertén az 5 csillagos szobámban unottan váltogatom a tv-csatornákat

hogy a térdeim duplájára vannak dagadva a sok bicajozástól és mászkálástól,

hogy 2 hónapig ingyen dolgoztam minden nap, mert nem kaptuk meg az előírt időben a hotelt, az ígéretek ellenére, és ehez naponta 2 órát kellett gyalogolnom, mert nem volt bicajom, a taxi túl drága, busz nincs, és bár megígérték, de egyszer sem hoztak el

hogy sokan hazudtak, átvertek, kifacsartak,

és még sorolhatnám, de nem akarom, mert mindig akadtak jó emberek, akik segítettek
akik látták, hogy mi van, és ott voltak, és kezet nyújtottak, sebastian, alberto, katka, ádám, katharina, és hogy a mostani ügynökségem mindenben segíteni próbál

de visszanézve megérte, és jó volt, és annyira nem érdekel, hogy mi volt, mert sétálhattam fuerte végtelen partjain, mászkálhattam lanzarote hegyei közt és gran canaria sivatagaiban és la gomerra őserdőiben, pénz és minden nélkül, csak beszívni a szépséget és elraktározni örökre

csak azt sajnálom, hogy nem tudok segíteni az otthoniaknak
talán később. remélem