Nettelen

Copyright (c) 123RF Stock Photos

Most net-mentes hetveget tartottam. Az arckonyvemet felfuggesztettem, es nem is szorfozok. Es nagyon sok idom van most masra is. Peldaul ma zsemlet sutottem. Talaltam igazi recepteket is, de ez most egy egyszeru rozsos suto-keverek volt, hamar kesz (a kelesztesi idot leszamitva csak 15 perc), kiados es finom. Eloszor 10 percet dagasztottam, majd fel orat  pihentettem a tesztat. Azt gondoltam, hogy legalabb a
haromszorosara fog dagadni, de semmi. Ez eloszor megremitett, de azert formaltam nehany kis golyot beloluk. Igy is pihentettem oket fel oracskat, es oriasira dagadtak! Ezutan csak be a sutobe es kesz! Nyammi.
Legkozelebb igazi kenyeret is fogok sutni. A fonokomtol kaptam egy egyszeru leirast.
A munka is jol megy az utobbi idoben.

Minel melyebbre merulok a regi naploimba, annal inkabb ugy erzem, hogy ez nem is en voltam. Ez egy vetites. A most, vagy az akkor.
Ez aranyos, kicsit zavaros is, nyers is, es nem tudom, mi a szerzo mondanivaloja. 1996. szeptemberebol:

"Uj idok

A bolt egy szuk, keskeny utcacskaban allt.
Rozoga kis epulet, falarol leomlott a vakolat.
Az ajtajan regimodi kopogtato, ablakai kopottasak.
Belul felhomaly, es egy kis pult. A pult mogott osz oregember alldogalt, kb. 30 eve. Sok idot atelt mar.
Az uzletben edesapja es batyja arult, aztan szepen lassan meghaltak. O ittmaradt. Itt maradt az emlekeivel.
Kevesen jarnak erre. Csak vihartol menekulo emberek tevedtek be neha, es tobbet nem akartak kimenni.
Meglepte oket a kis uzlet odonsaga. A polcokon szines, piros, zold es lila olomdobozok sorakoztak, benne avas keksszel, rothadt foldimogyoroval, es kulonfele regi dolgokkal.
Az oreg leult es gondolkodott. Elgondolkodott a multon, a tegnapon. Nemreg meg annyian jarkaltak ki-be, az ajtocsengo vidaman csilingelt. De mara lejart minden. Ujabb korok, ujabb divat. Az ember belefaradt. Belefaradt az eletbe.

Egyik delutan is samlijan ult, s elmerengett. Ekkor csilingelni kezdett az ajto. Kinn havazott. 2 piros arcu lanyka jott be, ovatosan felve. Korulneztek es koszontek. Az oregember feltekintett csontkeretes szemuvege folott, es felallt.
- Mit kertek? Tessek, kisasszonyok! -szaja nehezen nyilt, az ido lezarta, mar regen nem beszelt senkivel, semmirol.
A lanyok gesztenyet kertek. Barkacsolashoz. Az oreg elovett egy kis szeket, felallt ra, es levett a polcrol egy sarga dobozkat. Belemarkolt, es egy kis papirszatyorba tette. Odaadta, majd egy bodont vett elo. Anizscukorral volt telve. Nyujtotta a lanyoknak. A kisebbik belemarkolt, am a nagyobbik igy szolt:
- Nekem mar van otthon sok.
A kisebb megkerdezte:
- Ingyen?
- Teljesen ingyen. - mondta az oreg. Erre a masik is belenyult, jo melyen, majd elkoszontek es kimentek. Aztan csend lett. Az oreg elgondolkodott.
- Micsoda idok! - gondolta, es elkezdte a Jovo c. havilap 1860. XI. szamat."